Utolsó tagja is eltávozott közülünk annak a körnek, amely századunk első felében megteremtette a korszerű magyar könyvművészetet, és új olvasókat, új műértőket szerzett a művészi könyvnek. Nem sokan voltak, Keleti Arthur ezért is hagyott nagy űrt maga után. 1944-ben pusztult el Reiter László (Amicus kiadó) és Kner Imre. Mindketten azok közé tartoztak, akik már az 1920-as évek elején amatőr-bibliofil könyveket adtak ki ezren felüli példányszámban. - 1955-ben halt meg Tevan Andor , a róla elnevezett Tevan Könyvtár és Tevan-amatőrkönyvek sorozatának kiadója, s 1969 decemberében megértő és hűséges munkatársa, legszebb könyveinek megálmodója: Keleti Arthur. Valamennyien a Nyugat írói gárdáját egészítették ki, a velük együtt dolgozó illusztrátorokkal együtt.
   Mint költő Keleti Arthur magános és különálló a XX. századi hazai lírában. Első verseskönyvét, A kámzsás festő strófáit (1912) Gulácsy Lajossal illusztráltatta, s ettől kezdve a tragikus sorsú festőnek legkitartóbb barátja, holta után pedig örökségének is leghűségesebb sáfára maradt. Következő verseskötete, az Angyali üdvzölet 1916-ban jelent meg, ezt bővítve 1927 karácsonyára az Amicus kiadó jelentette meg. Az utóbbi alkalommal remek bibliofil kiadásban, Molnár C. Pál fametszetű illusztrációival „BeatoAngelico hervadhatatlan emlékének" ajánlva. Profán litániák, szerelmes zsolozsmák ezek a versek, köztük azokkal a költeményekkel, amelyek már az első világháború alatt bejárták egész Európát (Sirató ének ezerkilencszáztizenötben, A szegény przemysli lelkész panaszai).
   Több önálló mű és sok fordítás után jelent meg 1943-ban A Bölcs Esopusnak és másoknak fabulái c. kötete kissé átfésült szöveggel, 18. századi fametszetekkel, Tevan gyönyörű kiadásában. Ez az egyik legszebb magyar könyv. A kritika egyöntetű csodálattal méltatta, s „az év legszebb könyve" címét is elnyerte. - Utolsó műve fordítás: A. France: Nyársforgató Jakab meséi című, pajzán hangú elbeszélésgyűjteménye szintén Tevan kiadásában, 1948-ban került piacra Hincz Gyula többszínű, elmés illusztrációival. - Ez is elnyerte az év legszebb könyve címét, valamint a Pro Arte díjat, s azóta iskolát teremtett a magyar könyvművészetben.
   Keleti Arthur költő, novellista és műfordító, bábjáték- és operaszerző, díszlettervező (Oláh Gusztávval együtt rendez és tervez), műtörténész, könyvművész és könyvtörténész, az ilusztrátor inspirátora és „koreográfusa" is volt. Munkássága egészét és részleteit rendkívüli ízlése, az artisztikum iránti páratlan érzéke hatotta át. Csak művészi könyvben tudott gondolkodni, s nem volt hajlandó rossz könyvvel vagy silány külsővel jelentkezni. Minden könyvét saját maga alkotta meg, azaz nemcsak megtervezte a készülő munkát, hanem a kivitelezésben is tevékenyen közreműködött. Sőt, lényegében saját maga volt a kiadó, még ha némely esetben más neve szerepelt is a kiadványon. Nem bízta a könyv előállítását senkire, maga kereste ki a megfelelő betűtípust, ő szerkesztette meg a tükröt, szabta meg a margóarányokat, választotta ki a papírt, szerezte az illusztrátort, s úgy tette le a könyvét készen a kiadó, a nyomdász asztalára, hogy abból sem elvenni, sem ahhoz hozzátenni nem lehetett. Találóan jellemzi módszerét Vértes Marcell karikatúrája, amely az illusztrátor nyakán ülve ábrázolja Keletit. De mint Gutenberg, Misztótfalusi, Ruskin, Kner Imre, Tevan Andor és még annyian mások, odaült a szedőszekrény mellé is, a nyomdász „nyakára is ráült", s volt rá példa, hogy a szó valódi értelmében úgy füstölték ki a szedőteremből. Minden szebb könyve úgy készült, hogy könyörtelenül s többször is újraszedette a sikerületlen oldalakat. Visszaadta a rajzokat is mindaddig, amíg a lelkében kialakult elképzelést az illusztrátor tökéletesen meg nem formálta.
   Bármihez nyúlt, valamiképpen remekmű született belőle. Nem ismételte önmagát, ha könyvművészetről volt szó. Mint költő egy életen át nem változott, végig ugyanazt az önálló és sajátos hangot képviselte. A kora-reneszánsz „kismestere" a 20. században, de mint könyvművész maga volt a kifogyhatatlan leleményesség.

Egy nagy könyvművész halálára, Keleti Arthur 1889-1969

A szöveg elektronikus átirata az alábbi kiadás alapján készült:
Szíj Rezső: Egy nagy könyvművész halálára, Keleti Arthur 1889-1969; in: Könyvtáros, 1970, 3. sz., 174-175. o.