Szerelmed elég: a Világ elenyészhet,
s míg az erdei fák panaszukkal igéznek,
    feketülhet az ég, s nem is sejti a szemed,
hogy sárgul a pimpó s virít a kamilla,
és árny lesz a domb, s csak a tenger, a vén csoda villan;
    multunkon e nap sűrű fátyola mered.
De a kéz ne rezegjen, ne inogjon a térded,
legyen könnyű búcsúnk, noha megremeg érted
    a száj, meg a szem, hiszen annyira szeret.

Lakatos Kálmán fordítása