William Morris

(1834-1896)

Morris [morisz], William (Walthamstow, 1834. márc. 24.—London, 1896. okt. 3.): író, költő, iparművész. Apja, a jómódú üzletember egyházi pályára szánta fiát, ő azonban Oxfordban J. Ruskin és D. G. Rosetti hatására építészetet és festészetet tanult. 1859-ben céget alapított, amelyben a középkori kézművesség gyakorlatát követve preraffaelita festő és építész barátaival (l. preraffaeliták) közösen lakberendezési tárgyakat tervezett és készített. Költői, publicisztikai és iparművészeti munkájával országos hírnevet szerzett, ő alapította meg az első angol műemlékvédelmi szervezetet. A nyolcvanas évektől, részben Marx műveinek hatására, nyíltan szocialistának vallotta magát, aktívan politizált, agitált, pártot alapított, szónokolt, tüntetésekre járt. 1890-ben művészi igényű könyvek kiadására Hammersmithben nyomdát alapított Kelmscott Press néven. A legmagasabb hivatalos
elismeréseket, az oxfordi költészettani professzorságot, és a Tennyson halála után felkínált koszorús költői címet nem fogadta el. A művészetek polihisztora volt egy lényegében művészetellenes és a polihisztorság létjogosultságát tagadó korban és országban. A viktoriánus Anglia társadalmi rendjének és korcs hivatalos művészetének tagadásából született radikális társadalom- és
művészetelméletét a preraffaeliták, valamint Ruskin és Kingsley tanításából gyúrta össze; eszerint a művészet a gyönyörűséggel végzett kétkezi munka eredménye, következésképp egy eszményi társadalom minden dolgozója egyben művész is. Eszményeinek előképét a
gótikával jelképezett középkorban találta meg, s szocialista, sőt - mint maga mondta - kommunista meggyőződésének kialakulásában az Arthur-mondakör legendás kerekasztalának demokratizmusa legalább akkora szerepet játszott, mint Marx tőkéje. Az általa tervezett bútorokban, szőnyegekben, tapétákban, kárpitokban, ólomüvegekben,
könyvekben is érvényre jutott a puritán és erőteljes archaizálási törekvés; az ún. dekoratív művészetekben elért eredményeiért mégis nem csupán az angol iparművészeti mozgalom és a sokpólusú európai szecesszió, hanem a 20. század sz.-i funkcionalista formatervezés, a
modern 'design' is „ősatyjának tatja” Archaikus és utopikus vonások jellemzik irodalmi munkásságát is. Korai próza-románcaiban és verseiben, amelyek először az E. Burne-Jonesszal, a festővel
közösen alapított Oxford and Cambridge Magazine-ben (1856) és a The Defence of Guenevere and Other Poems ('Guenevere védelme és más versek', 1858) c. önálló kötetében jelentek meg, a preraffaelita képzeletvilág poétikai értékei még erőteljesen érvényre jutottak. Későbbi, terjedelmes költői műveiben: The Life and Death of Jason
('Iászón élete és halála', 1867) c., Chaucer stílusában újramesélt antik legendában, valamint az ókori görög és a középkori germán mitológiát sajátosan összeötvöző monumentális The Earhtly Paradise ('A földi paradicsom', 1868-1870) a drámát, a mesét már unalomba fullasztja az archaizálás, a terjengősség, a dekoratív költői elemek
elburjánzása. Romantikus fogantatású, látomásos műveinek sorát később utopisztikus írásokkal gazdagította; a News from Nowhere ('Hírek Seholországból', 1891) c. regénye egy képzeletbeli szocialista Anglia leírása. Agitatív erejüket máig is elevenen őrző mozgalmi
versei, a művészetek és a társadalom viszonyát elemző cikkein, tanulmányain kívül írói munkásságának jelentős részét fordításai alkotják. Sajátos, archaikus angolsággal nemcsak a Beowulfot fordította le, hanem — valamiféle misztikus északiság bűvöletében — az óizlandi sagák egész sorát is. Morris irodalmi jelentősége műveinek és főként személyiségének máig gyűrűző hatásában rejlik, amiről W. B. Yeats és G. B. Shaw értékelő írásain kívül a több ezer tagot számláló
William Morris Society tevékenysége is tanúskodik. 

Egyéb művei: 

Love is Enough ('A szerelem elég', versek, 1872) 
Hopes and Fears for Art ('Remény és aggódás a művészetért', tan., 1882) 
A Dream of John Ball ('John Ball álma', verses reg., 1888) 
The Story of the Glittering Plain ('A tündöklő síkság története', reg. 1891) 
Socialism, Its Growth and Outcome ('A szocializmus kialakulása és jövője', tan.-ok, 1893) 
The Well at the World's End ('A világvégi kút', reg., 1896) 

Gyűjt. kiad.:

The Collected Works of William Morris ('William Morris összegyűjtött művei', 24 köt., 1910-1915) 

Political Writings of Morris ('William Morris politikai írásai', szerk. és bev.: A. L. Morton (Berlin, 1973). 

Magyarul: 

A gyári munka (előadás: Izsák S. Holmes T. J.: Szocializmus (New York, 1922) 
1 elb. (Pogány K. KatSz, 1932, 46, 47.) 
2 vers (Nemes Nagy Á., Lakatos K., Angol költők antológiája, 1960) 
1-1 esszé (Mohay B., Hagyomány és egyéniség, anto., 1967; Szikszay D., A szocialista realizmus, 1970). 

Irod.: 

M. Morris: William Morris; Artist, Writer, Socialist (1936) 
J. W. Mackail: The Life of William Morris (1950) 
E. P. Thompson: William Morris, Romantic to Revolutionary (1955) 
P. Thompson (szerk.): The Work of William Morris (1967) 
N. Pevsner: A modern formatervezés úttörői (1977). 

Kúnos László
Világirodalmi lexikon 8.; Akadémiai Kiadó, Bp., 1982, 615-616. o.