Borges, Jorge Luis [e. borhesz] (Benito Suárez Lynch; Buenos Aires, 1899. 8. 24. - 1986.) argentin költő, elbeszélő, kritikus. Értelmiségi családból származott, 1914-től Genfben tanult. Itt ismerkedett meg az európai irodalommal, majd 1919-ben Spanyolországban kapcsolatba került az avantgarde jellegű ultraismóval. 1921-ben tért vissza Argentínába, s 1923-ban megjelentette első verseskötetét. Több folyóiratot alapított, s irodalmat tanított a Buenos Aires-i egyetemen; 1950-53 között az argentin írószövetség elnöke volt, majd a Nemzeti Könyvtár igazgatója lett. Költői fejlődését jelentősen befolyásolták az Európában töltött évek. Fervor de Buenos Aires (1923) [B. A.-i pezsgés] c. kötete az avangard irányzat jegyében keletkezett, később azonban eltávolodott az ultraismótól, de verseit továbbra is merész metaforák, metafizikai problémák jellemzik. Metafizikus szemlélet búvik meg prózai írásaiban, elbeszélésiben is. Szerzőjük kilép a valóságból, és egy megálmodott, sajátos világban a könyvekből szerzett, főként kultúrtörténeti és filológiai ismeretekre építi a világ megismerhetetlenségét hirdető pesszimista filozófiáját. Írásait többnyire valamilyen művelődéstörténet érdekességre építi, fantasztikus elbeszélései nem a természettudományok, hanem a történelem, az irodalomtörténet tárgykörében mozognak. A tudomány által feltárt adatok bizonytalanságából alkotja meg a maga fantasztikus „labirintusát”, ahol minden bizonytalanná válik, semmi sem hihető bizonyosan, még az írói fantázia szabadságban is kételkedik. Műveiben nem a társadalmi valóságban élő ember, hanem a világegyetemmel viaskodó ember áll érdeklődése homlokterében. Gondolatai egyre-másra régi olvasmányemlékeket idéznek, melyeknek ellentmondásos voltát exponálva filozófiai alaptételét bizonygatja: a világ áttekinthetetlen és bonyolult útvesztője megismerhetetlen, mert egyre újabb megvilágításba kerül a valóság, ily módon csakis egy végső, leegyszerűsített igazság volna megismerhető, ami azonban az emberi gyakorlat számára elérhetetlen. Ennek ellenére számára az ember kutató, kereső tevékenysége alapvetően fontos, mert bár a kutatás az erőfeszítések haszontalanságát bizonyítja, mégis az értelmes élet célja csak a megismerés akarása lehet. Főbb művei a Ficciones (1944) [Fikciók] és az El Aleph (1949) [Körkörös romok, 1972] c. elbeszéléskötetek. — T. M.: Discusión (1932) [A vita] esszé; Poemas (1943) [Költemények].

H. Gy.

[Világirodalomi kisenciklopédia - I. kötet; Gondolat, Budapest 1978. 154. o.]