BUZZATI, Dino [e. buddzáti] (Belluno, 1906. 10. 16. - Milánó, 1972. ?) olasz regényíró, elbeszélő, festő és grafikus. Milánóban jogot végzett, de már egyetemista élénken érdeklődött az újságírás iránt. Mint újságíró, sokat utazott, többek között bejárta Kelet-Afrikát. A 2. világháború után a Corriera della Sera szerkesztője volt. Elismert festő, műveit maga illusztrálta. B. már első műveiben is sajátos , szürrealisztikus, allegórikus prózával jelentkezett, így a Barnabo delle Montagne (1935) [Barnabó a hegyekben] és az Il segereto del Bosco Vecchio (1935) [Az Öreg Erdő titka] c. regényben. Műveire nagy hatást tett KAFKA és FAULKNER mővészete, s az egzisztencialista filozófia. Híres regénye, az Il deserto dei tartari (1940) [Tatárpuszta, 1963] főhőse egész életén át szorongva várja a pillanatot, mikor a harc az ellenséggel értelmet adna életének, de mialőtt a harc elkezdődne, megöregszik, el kell hagynia az Erődöt, hogy vigasztalanul haljon meg. A történet szorongató légköre a háborúba ájult olasz értelmiség sorsára utal. A 2. világháború után B. a tudományos fantasztikus próza leghíresebb olasz képviselője az Il grande ritratto (1960) [A nagy arckép] c. kisregénnyel és az Il Colombre (1966) c. elbeszéléskötetével. Az Un amore (1963) [Egy szerelem története, 1971] c. regénye azonban visszatérés a realizmushoz. A könyvből film is készült. - T. M.: I settemessagieri (1942) [A hét hírmondó] elb.; Paura alla Scala (1949) [Félelem a Scálában 1972] r.; Il crollo della Baliverna (1954) [B. összéomlása] r.; Un verme a Ministero (1963) [Féreg a minisztériumban] dr.; La colonna infame (1963) [Szégyenfa] dr. - Magyarul: Hajtóvadászat öregekre (1974) vál. elb.

Sárközy Péter

[Világirodalmi kisenciklopédia - I. kötet; Gondolat, Budapest 1978. 182. o.]