De Quincey [dökvinszi], Thomas (Greenheys, Manchaster, 1785. aug. 15 - Edinburgh, 1859. dec. 8.): angol esszéista és kritikus. Kereskedő apától származott. 1797-től Bathban, majd 1800-tól Manchasterben járt iskolába. Megszökvén az iskolából, Londonba ment, hogy önálló életet kezdjen, de rövid - nyomorban töltött - időszak után 1803-ban beiratkozott az oxfordi Wortchester College-ba. 1804-ben vett be ópiumot s lett a kábítószer rabjává. 1807-ben ismerkedett meg Coleridge-dzsel, akinek barátsága egész életére kihatott. 1808-ban fokozat nélkül hagyta ott az egyetemet, s a következő évben Grasmere-ben telepedett le. 1816-ban feleségül vette Margaret Simsont, akitől később nyolc gyereke született. 1819-1820-ban a Westmorland Gazette szerkesztője volt.
   Hosszabb művei közül viszonylag kevés maradandó, elsősorban a Confessions of an English Opium Eater (1821: Kiss D., Egy angol ópiumevő vallomásai, 1927) és folytatása, a Suspiria de Profundis ('Sóhaj a mélységből', 1845), valamint a The English Mail-Coach ('Az angol postakocsi', 1849). Közülük az elsőnek már a maga korában is nagy hatása volt, Mussett 1828-ban átdolgozta franciára, Baudelaire pedig beiktatta Les Paradis artificiels ('Mesterséges Paradicsomok', 1860), c. művébe. Abból, ahogyan De Quincey leírja, mint szabadulnak fel, majd torzulnak lidércessé a paradicsomi látomások az ópium hatására, Baudelaire következtetéseket vont le a költői képzelet működésére nézve. A szimbolikus álmokat és víziókat diffúz, kitérésekkel teli egyenetlen, díszítő jelzőkben gazdag, a mondatlejtés legkülönbözőbb változatait a végletekig kihasználó jellegzetesen romantikus stílusban jeleníti meg. Stílusának dekorativitásával a századvéget (Pater), a szubjektív idő- és a tudatfolyam ábrázolására, valamint a próza poetizálására tett kísérletével a 20. sz.-i regényírás lőzte meg. Murder Considered as One of the Fine Arts (1827: Abody B., A gyilkosságról mint szépművészetek egyikéről, Hagyomány és egyéniség, Az angol esszé klasszikusai, esszégyűjtemény, 1967) c. művében a romantikus rémtörténet mesterének bizonyult. Kritikusként nem volt túlzottan jelentős: önálló gondolatrendszert nem épített ki, inkább csak elszigetelt meglátásai eredetiek - mint azt On Knocking at the Gate in Macbeth (1823: Julow V., Az ajtókopogtatásról a Macbethben, uo.) c. esszéje is bizonyítja.
   Főbb művei még: Klosterheim (kísértethistória, 1832); Autobiographical Sketches ('Önéletrajzi vázlatok', 1834-1840); The Logic of Political Economy ('A politikai gazdaságtan logikája', tan., 1844).
   Gyűjt. kiad.: The Collected Writings of Thomas de Quincey ('Thomas de Quincey összegyűjtött írásai', 1889-1890, szerk. D. Masson, életrajzzal).
   Irod.: L. Stephen: Hours in Library (1874); V. Woolf: The Second Common Reader (1832); N. H. Abrams: The Milk of Paradise (1834); J. E. Jordan: Thomas de Quincey, Literary Critic (1952); J. J. Mayoux: De Quincey at Le Sens du temps (Viviants piliers, 1960).

Szegedy-Maszák Mihály

Világirodalmi lexikon - 2. kötet, Bp., Akadémiai Kiadó, 1972, 653. o.