Déry Tibor (1894-1977): író. Zsidó nagypolgári családból származott. 1911-ben kereskedelmi érettségi vizsgát tett, majd nagybátyja vállalatánál dolgozott, ahol 1918-ban sztrájkot szervezett, ezért elbocsájtották. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. 1920-ban Bécsbe emigrált, a Magyar Újság, később a Ma, majd a berlini Sturm munkatársa lett. 1924-26-ban Párizsban, 1926-ban Perugiában élt, aztán hazaköltözött, és Illyés Gyulával, Kassák Lajossal együtt a dokumentum c. folyóiratot szerkesztette. 1929-34-ig újra külföldön (Prága, Ausztria, Németország, Skandinávia, Berlin, Dubrovnik, Bécs). 1935-ben újra itthon Vértes Györggyel a Gondolat c. folyóiratot szerkesztette. 1938-ban Gide oroszországi útirajzának lefordítása miatt két hónapos fogházbüntetésre ítélték. 1939-ben Romániába utazott. Dániel Tibor álnéven fordított, füzetes regényeket írt. A nyilas uralom idején bújkálnia kellett. 1945-ben újra a Kommunista Párt tagja, a Csillag szerkesztőbizottságának tagja. 1951-ben Fehér pillangó c. elbeszélését bírálták a munkásosztály helytelen ábrázolása miatt. 1952-ben a Felelet második kötetét Révay József éles hangú bírálatban utasította el, mert a regény az illegális kommunista párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológia követelményeitől. 1955-ben aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte, ezért pártfegyelmi büntetést kapott. 1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtó-vitájában bírálta a kommunista rendszert, ezért kizárták a pártból. A forradalom idején az írószövetség forradalmi bizottságának tagja volt, a szövetség decemberi ülésén visszautasította Solohovnak a magyar forradalalom ellen emelt vádjait. 1957-ben letartóztatták, kilencévi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ismét hosszabb külföldi utazásokat tett. 1964-ben a nyugat-berlini Akadémia, 1968-ban a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1947-ben Baumgarten-, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
   Művészetét az állandó újrakezdés, a keresés jellemezte. Az avantgárd jegyében indult (1917-32), Kassák írói köréhez tartozott, verseit, Az óriáscsecsemő (1926) c. drámáját, korai novelláit elsősorban az expresszionizmus hatása alatt írta. A következő évtizedekben a realizmus felé fordult (1932-64). Ekkor született A befejezetlen mondat (1933-38, megj. 1947) c. nagyregénye. Ezt a Felelet első két kötete követte (1950-52), de a dogmatimzus támadásai miatt a regényt nem fejezte be. Ide tartoznak a személyi kultusz éveiben és a hatvanas évek elején írt novellái (Niki, 1956; Szerelem, 1963). Utolsó alkotói korszakára (1964-77) nagy hatással volt az egzisztencializmus, s a realizmus helyét parabolikus alkotómódszer váltotta fel (G. A. úr X-ben, 1964; Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról, 1971). - A befejezetlen mondat a század első felének magyar társadalmát mutatja be extenzív gazdaságban. Két fő színtere a polgárság és a munkásság világa. Főhőse egy olyan fiatalember, aki igyekszik elszakadni családjától, polgári osztálykötöttségeitől, és így kerül a politikai és érzelmi senkiföldjére. A regény felhasználja a 20. századi epika, elsősorban Proust újításait. Az ötvenes évek Déry-vitájának középponjában ez a mű állt. Niki c. kisregénye az ötvenes évek Budapestjén játszódik. A célratörő, szűkszavú, egyenes vonalú elbeszélés, az egyszerű cselekmény középpontjában egy kutya története áll. A mű rendkívül mélyen elemzi a diktatúra légkörét, a kor hangulatát, az emberi kapcsolatok átalakulását.
   M. A két nővér (elb.), 1921; A Kriska (r.), 1924; Simon Menyhért születése, 1963; A napok hordaléka (jegyzetek), 1972; A portugál királylány (elb.), 1974; Újabb napok hordaléka (jegyezetek), 1975; A gyilkos és én (kisr.), 1977; Újabb napok hordaléka (jegyezetek), 1978; Botladozások, 1-2 (cikkek, tanulmányok), 1978; Börtönnapok hordaléka (jegyzetek), 1989; Sirályháton (d.), Nikodémusz Lázár híres útikalandjai, 1993.

Dr. Gremsperger László és Gyeskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban?; Budapest, Könyvkuckó, 1996; 70-72. o.