Devecseri Gábor (1917-1971): költő, író, műfordító. A budapesti egyetemen szerzett görög-latin szakos diplomát 1939-ben. 1946-tól az egyetem görög tanszékén volt tanársegéd, 1945-47-ben művészettörténetet tanított a Színművészeti Akadémián. 1948-54-ben a katonai akadémián őrnagyi rangban irodalmat oktatott. 1949-51-ben a Magyar Írók Szövetségének főtitkára. 1953-tól a hadsereg Szabad Hazánkért c. folyóiratát szerkesztette. Díjai: Baumgarten- (1939), József Attila- (1952), Kossuth- (1953).
   A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Nagy hatással volt rá tanára, Kerényi Károly, valamint Szerb Antal és Babits Mihály. Írói példaképének Kosztolányi Dezsőt tekintette. Kezdettől vonzotta az antikvitás, amelynek pályája során egyedülálló ismerője és ismertetője lett. Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül egyebek között Ovidius Átváltozások, Firdausi Királyok könyve c. művének fordítása, mintegy három tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus) magyar változata. Ő szerkesztette a teljes kétnyelvű Horatius-kiadást. Kossuth-díjjal jutalmazott Homérosz-fordításának elkészülte után a kalandos életű, saját képességeire támaszkodó, s az istenek által is kegyelt Odüsszeusz alakjában találta meg szellemi példaképét; számos művének (színműnek, esszének, tanulmánynak) ezt az átértelmezett mítoszt állítja középpontjába. Két görögországi utazása, amelyet útinaplóban is megörökített, tovább mélyítette antik vonzalmait. Költői főműve a Bikasirató (1970).
   M. D. G. művei, 1-16, 1974-77; Torna-tér (v.) 1984.

Dr. Gremsperger László és Gyeskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban?; Budapest, Könyvkuckó, 1996; 72. o.