Lovik Károly (1874-1915): író, újságíró. Jogot hallgatott a pesti és a kolozsvári egyetemen. 1893-tól hírlapíró. Nemzetközi hírű lótenyésztő és szakíró, a Vadász és a Versenylap c. folyóirat szerkesztője.
   Regényeiben és elbeszéléseiben a kor jellegzetes figurái sorakoznak: megalázott kishivatalnokok, agarászó vidéki dzsentrik, zsugori háztulajdonosok, kicsapongó szépasszonyok, unatkozó katonatisztek (A szülei ház, 1899; A néma bűn, 1902; A gyilkos, 1903; Bárányfelhők, 1909; A szögletben, 1913). Látásmódjára a kiábrándultság jellemző. A menekülés útjai az álom, a vízió, a mese és az utazás (A kísértetek, 1905; A keresztúton, 1912; Mascotta, 1913, Árnyéktánc, 1914; Egy elkésett lovag, 1915). Elfordul az eszményítő realizmustól, a lekerekítő epikusság helyett a leírásokat kedvelte. A realizmus és az újromanticizmus között helyezkedik el.
   M. Leveles láda (elb.), 1901; Doktor Pogány (r.), 1902; A leányvári boszorkány (r.), 1904; A kertelő agár (r.), 1907; Az arany polgár (r.), 1908; Vándormadár (r.), 1909; A préda (r.), 1911; A keresztúton (elb.), 1914; Az arany kéz (elb.), 1918; A néma bűn (vál. elb.), 1956.

Dr. Gremsperger László és Gyeskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban?; Bp., Könyvkuckó, 1996; 210-211. o.