Békássy Ferenc
HÁROM VÍZIÓ |
Nehéz aranybrokát-palástban álltam aranyos szobában, de fojtott a súlyos öltöny, lodobtam azt s a nyíló ajtón át egy új, színes, de egyszerűbb terembe léptem. Itt levetettem magamról a hímzett köntösömet, és így folytattam szobáról-szobára, csodás megkönnyebbüléssel. Végre egy terembe értem, ahol nem volt semmi szín, csak napfény. Itt mindent ledobtam magamról, egész könnyű lettem és örömárban úsztam szabadságom érzetében. Ez a halál szobája volt.
*
Tengerhullám taraja voltam, s amint zajlott a tenger, a hullám mind erősebben zúgott, felcsapott a magasba, és én, a fehér tajtékja, felloccsantam a levegőbe, s mint fehér pihe lebegtem ott. Két nagy habkönnyű szárny lettem és röpültem a zúgó csapkodó tenger fölött, hallottam vad morajlását és nagy árnyékom terült a hullámokra. Azután feljebb szálltam, sziklák oldalán csüngve, egyre könnyebb lettem, átszálltam magas hegyláncok fölött. Egy Arkádiába jutottam, hol csupa virágos rét volt és fényesen sütött a nap. Megálltam ott és mind magasabbra lebegtem szétterülő, átlátszó cirrusfelhőként szétfoszlottam és nem maradt végre semmi, csak a nagy, nagyon kék égbolt.
*
Láttam: könnyű táncban suhanó lenge fátylakba öltözött alakok sokaságát. Úgy keringtek, oszoltak, fordultak épen, mint folyamon a könnyű hab-pelyhek sora, ott, ahol hirtelen fordulónál örvénylik a víz és visszaáramlatok támadnak.
Három vízió
A szöveg elektronikus átirata az alábbi kiadás alapján készült:
Békássy Ferenc: Három vízió; in: Hátrahagyott írásai. Fantáziák és gondolatok 2. Próza. Budapest, Lamel R. Könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) Részvénytársaság, 1916. 123-124. o.
Aurin fantázia-irodalmi és -művészeti honlap
Utolsó változtatás: 2005. október 30.
e-mail, 1996-2005.