Béri Géza

A JERUZSÁLEMI HÓHÉRSEGÉD
(A Foglalkozási ártalmak c. ciklusból)


Hát persze, engem csak becsmérelnek, lenéznek, meg a társaimat is, pedig igazában mi végezzük a munkát. A főnök, hiába, hogy ő a mester, csak csípőre tett kézzel nézi, amit csinálunk, meg akadékoskodik. Pedig nem tudna egy szöget se beverni úgy, ahogy én. Nem is csinálta már vagy tíz éve, mindig csak intézkedik. No meg felveszi a pénzt.
   Hogy ez nem szakma, amit én csinálok? Tessék, próbálja valaki úgy beverni azt a szöget két-három ütéssel, hogy ne érje a csontot, simán menjen be, mégis húzzon, jó feszesre. Gyakorlat kell ahhoz, méghozzá sok gyakorlat. Aztán nem magyarázta meg ám senki, én is magamtól jöttem rá, tapasztalatból, hogy kézzel kell átszúrni, aztán amikor a hegye eléri a fát, kifelé tolni, ferdén tartani, akkor neki a kalapáccsal. A láb, az még nehezebb. Nem lehet csak úgy ráfektetni a talpát, mert akkor a térd begörbül, és amikor fölállítják, megrogy az egész, nincs semmi tartása. Meg aztán erő is kell ám ehhez, a kezeket könnyebb lefogni, de a lábnál mindegyik rugdalódzik. Én úgy szoktam, hogy egyenesre húzom a térdét, ráülök, és hátrafeszítem a bokáját, úgy adom neki a szöget. Nem baj, ha a talp nem ér hozzá a fához, inkább hosszabb szöget használok, így is megtartja, és nem is lóg, mintha csak rálökték volna. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a lábfejben mennyi iprő-apró csont van, azok között megtalálni a szög hegyével az utat, szakértelem kell ahhoz. A régiek azt mondják, hogy a mester, amikor még ő is dolgozott, mindig úgy szögelte a lábat, hogy recsegett-ropogott az egész. Az pedig nem jó, mert olyankor összerándul a térd, nem lesz feszes a test.
   A minap, amikor azt a szakállas hosszúhajút szögeltem, akinek a köpenyét a mester akarta hazavinni – röhögtem, elvették tőle a katonák –, szóval azt is olyan jól sikerült felvernem, hogy szinte meg se moccant, amikor fölállították. Nem tudom, hányan tudnák így utánam csinálni.
   Mondhatnak akármit, értem én a szakmát – még a százados úr is elismerően bólintott, mert amikor husángokkal akarták megaprítani, belebökött lándzsájával, vér meg víz folyt belőle. Addigra kikészült.


A jeruzsálemi hóhérsegéd

A szöveg elektronikus átirata az alábbi kiadás alapján készült:
Béri Géza: A jeruzsálemi hóhérsegéd; in: Válogatott versei és novellái. Eger, Stádium, 1992. 162. o.
Aurin fantázia-irodalmi és -művészeti honlap
Utolsó változtatás: 2005. október 30.
e-mail, 1996-2005.