|
AZ ÁTHIDALHATATLAN SZAKADÉK |
Szikrázott a kora nyári égbolt, a fű zöldje szinte harsogott. A fák kérge alatt ott duzzadt az élet, és a fauna boldogan mocorgott a szaporodás ösztönétől hajtva. Itt egy légy, ott egy lepke, ugrándozó szöcskék, csiripelő madarak. A liget fái között vibrált a levegő, összemosva a távolban legelő vadlovak csoportját. A szél lustán cirógatta a tájat, mire az hálásan susogott neki szerelmet.
- Meseszép! - nyögte a tudós az elétáruló kép láttán. Félrehajtott még egy-két ágat, és kilépett a bozótból. Ekkor vette észre a sámánt, aki csendesen figyelte őt egy közeli fa alól.
- Üdv, bennszülött barátom! - köszöntötte őt, és mosolyogva felé indult.
- Köszöntelek, rózsaszín bőrű ember a hosszú szelek hazájában! - válaszolt illedelmesen a sámán. Ő is mosolygott.
- Mit főzöl? - bökött a tudós a varázsló előtt gőzölgő bográcsra.
- Faodvában puhított lópatát.
- Az a kedvencem.
- Akkor kérlek, ülj ide mellém, és oszd meg velem szerény ebédem!
- Ó, nagyon kedves. Elfogadom a meghívást.
A tudós letelepedett a sámánnal szemben.
- Ketchup van? - kérdezte. A másik bólintott, és egy tubust nyújtott át, melyet általvetőjéből kotort elő. Szedtek maguknak az ételből, és jóízűen megebédeltek. Ebéd után szó nélkül ledőltek a fa alá, és szunyókáltak egy órácskát. Mikor a tudós felébredt, a sámán már a teát készítette. Teázás közben kellemesen elcsevegtek.
- Neked mi a szakterületed? - kérdezte a tudós.
- Gyógyítás Földanya adományaival.
- Érdekes, engem is pont a gyógynövények érdekelnek. Beszéled a nyelvünket?
- Beszélem a rózsaszínbőrűek nyelvét és írni is tudok.
- Amint hallod, én is beszélem a bennszülöttek nyelvét. Nem sétálunk egyet tea után itt a ligetben?
A sámán bólintott, majd hamarosan útnak indultak.
Valami elbrummogott a fejük felett.
- Medvelepke - mutatott felfelé a varázsló.
- Pontosan - mondta a másik. - Ez a ...
A sétából visszatérve a tudós így szólt:
- Az elmúlt órában kétszázhuszonhat-féle gyógynövényt találtunk, melyet mindketten ismerünk. Te mindről mondtál nekem újat. Érdemes lenne együtt írnunk egy könyvet, de sajnos a köztünk álló társadalmi különbség áthidalhatatlan.
A sámán egyetértően bólogatott, majd kezet ráztak, és mindketten felkerekedtek. Egyik keletnek, a másik nyugatnak. Soha többé nem látták egymást.