A Tik-tak ball hef zengő hangja eljutott a fülembe, és sietve mentem a hosszú úton végig, ki a reggeli városnegyedbe, hol ilyenkor népünnepély van. Tarkabarka csoportok verődnek össze a piskótaházak között.
    Bolboll anyó cukrászdájában a piripiri kék gyerekek, a vakolatgyerekek összejöttek. Az apró leánykák mint a fából faragott babák néztek ki széles malomkerék nagyságú szoknyájukban, mely olajos festékkel volt kipingálva. Óriási rózsák sárgaarany cirádáikkal szegélyezve üveggyöngy hajtócskákkal túlontúl elhalmozva csillogtak és villogtak a ruhákon. Na 'Conxypan-i gavarok édes brosk szivarkákat szíva toronymagas cilinderjeikkel és csatos topánkáikban úgy néztek ki, mint porcelánból formált csecsebecsék.
    Nagy ünnepi tortákat hoztak be az idők emlékezete óta fürgönc cukrászkölykök. Vihogtak és apró Csinn Bumm hangon cincogtak a hetyke gavarok. A lányok túl szentimentálisan pislogtak, hosszú szempilláik mint olajjal kent mandulaszemek fekete szemöldökecsettel szegve, ábrándos bálványképeknek néztek ki. Kezecskéik pihéből készült legyezőkkel játszogattak.
    Trihi! Truhu! Hangzik az éles rikcsoló hang - megjelenik Tommi, a borzasztóan híres csínfaragó.
    Egy örömtől repeső kéjmosoly táncolva járja körül a filigran krémszalont. Bolboll anyó vigyori pofája megint olyan, mint egy bazsarózsa.
    Morogva ment el az ablak előtt Kent egy nagy torzonborz vörös szemű pettyes kutyával.
    Romoron volt ez, a "Népbank" exigazgatója, ki rossz híre miatt most árpakásaüzletet bonyolít le. - Szürkéskék cilindere túl kopott, és szőrös fején ide-oda billeg. Különös ismertetőjele, hogy szünet nélkül rágcsál, bár foga hiányos.
    Sietve mentem a két tekintély után, árpakása-szállítmányomról tudakozódva.
    Huttertonn most eresztett le egy hólyegszerű gömböt a lakásából. Műlény volt!
    Az ódon toronyóra recsegve ütötte a 101-et. - Éjfél. - Nyugodni tértem.
    Érdekes, a plafondon nyirkos talpnyomokat vettem észre, melyek gyanúsan feketéllettek a füstös falon. Felriadtam! E pillanatban puha, lomha, elnyújtott kacagás ütötte meg fülemet. Egy nagy tömeglény nyitotta ki az ajtót. Megdermedtem!
    Üveges szemekkel meredtem a látományra, mely hirtelen pukkadt el, s csupán egy kevés nátronlúgszagot hagyott, melyet az asztalra tett kelyhes vyljon virágocskák hirtelen nyeltek el.
    Virradt!
    Huttertonn mint őrült rohant fel a lépcsőkön, s lihegve kérdezte: hol a Műlény.
    A szám beragadt, nem tudtam válaszolni.
    Az örvös arca véres volt. Huttertonn hirtelen, mintegy a szitán átlátva a helyzet tragikusan keserű voltát, habzott szájjal, dühtől villogó szemekkel hirtelen tépte el a virágokat.
    Egész vagyonom megsemmisült. Vyiljonjaim, vyljonjaim! - kiáltottam. Huttertonn a jégkorszak hidegségével nyúlt tárcájához, hogy szótlanul egymilliárd francot fizessen.
    Tiltakoztam!
    Huttertonn sértett gőggel, dohogva távozott.

    Riadalom a városban.
    Egy nagy üvegkocsi zörögve haladt át a hídon, egy emberáradat nyomult utána. Élen a Vojpikkal.
    Huttertonn átka kísért. Engem vittek benne.
    Már-már elértük az Igazságszolgáltatás palotáját, mely a nomini nemes stílusában épült volt, mikor egy éles hangtúlharsogva a tömeget: utat, utat kiáltással tört előre.
    Bamm volt, a házmester - a tökkelütött marha! Vasmarkában óriási dorongot szorongatva hadonászott mint meghitt barátjával, a könnyű seprűnyéllel.
    Örgöli ürghi! Pujj olha Röh! Rohant előre, egy csapással semmisítve meg az üvegkocsit.
    Kötözni, kötözni, ordították a Vojpikkok, s ezer katona gumikalbásszal rontott Bammnak.
    Nehezen tudták megközelíteni!
    A zűrzavarba menekültem, átkozva Huttertonnt és a Na 'Conxypan-i csőcseléket, mely arcátlanul dobálta az apró zurrfokjait, melyek valósággal összecsípdesték nyakamat és arcomat.
    Elhatároztam, hogy bosszút állok. A külügyi kormányhoz fordultam orvoslás végett, s ügyvédemnek rögtöni megbízást adtam...