1

Vagyok királyi Kao-jang sarj
   Po-jung volt derék apám
Lettem a jin-év elején
   Keng-jin nap fordulatán
Fölmérte apám e napot
   két nevet adott nekem
Köz-nevem: Egyenes Mérce
   Összhang a másik nevem

2

Voltam belül is gyönyörű
   Kiváló sokak közül
Medvefű-öltönyt vettem föl
   Orchideát övemül
Előttem robog az idő
   Aggódva szedek füvet
Magnóliát ad hajnali domb
   Tél-füvet esti sziget

3

Nap, hold, tavasz, ősz kergetőz
   Letűnik, lomb leborul
Fű fakul, féltlek tiszta szív
   Neked is bealkonyul
Király, nem ölted a gazt
   A rosszat sínyli a jó
Jeleztem neked jó irányt
   Röpített jóvérű ló

4

Ragyog a Három Úr kora
   Bölcsek füvétől szagos
Nemes borsághoz kassziát
   Kössek-e most?
Dicső volt Jao és Sun
   Jó úton gyors vezető
Becstelen Csie s Csou
   Bozótban megrekedő

5

Mind banda-lélek, koncleső
   Szűk az út, vészes sötét
Nem óvtam soha magamat
   Csak a király szekerét
Hátra vigyázva előztem
   Elődök dicső nyomán
Rágalomnak hitt, nem nekem
   A király haragszik rám

6

Tudom, a hűség baj nekem
   De állhatatos vagyok
Kilenc Ég legyen a tanúm
   Bajra itt hűség az ok
Bár hajdan értettük egymást
   Más színű lett a király
Hogy ellökött: elviselem
   De ingatagsága fáj

7

Kilenc kert orchideám volt
   Fát száz mu földem nevelt
Liu-ji s fang-cse füvem
   Táblákban vegyesen kelt
Ezekben hittem: kinyílnak
   S vetésem learatom
Hervadásuk se fájt volna
   De mi lett belőlük? Gyom

8

Tart a falánkok versenye
   Konclesők ideje ez
Nem maguk, mások bírái
   Mind irígy, nagy hírt szerez
Mind rohan, egymást eszi
   De e szív másra figyel
Félek, a vénség elér
   S hírnevem nem érem el

9

Magnólia-harmat italom
   Étkem krizantém-szirom
De ha erényben dús vagyok
   Sanyarhat ínség, bírom
Gyökérrel csokrot kötözök
   Hullt fügeszirmot szedek
Egyenesítek kassziát
Fűzök husáng-levelet

10

Örökségem: ősi erény
   Más a szokás, tudom én
Mit bánom, tetszik vagy nem
   Peng-hszien útja enyém.
Sóhajtok, ríkat jajos nép
   Hiába húztam igám
Reggel még tanáccsal láttam el
   Este már lecsapott rám

11

Elűztek, de rangom virágöv
   Új is lesz, örömöm ez
Nem bánok semmit, veszejthet
   Kínhalál, kilencszeres
Királyom, haragszom rád,
   Nem láttad jól szívemet
A nők, szemem írígyei
   Költötték rossz híremet

12

Korunk mestere mind ravasz
   Bókol, csak bajokba ránt
Tussal írt zsinórt nem követ
   Nekiront görbén, haránt
Nincs remény, szívem nehéz
   Árva e korban, ez a bajom
Legyek a távol vándora
   Vesszek, de nem aljasodom

13

Csapatba nem gyűl a sas
   Ősi időkön át
Sarkos kerekhez nem simul
   Két eszme sose barát
Fékezem vágyaim
   Tűröm a jogtalant
Tisztán meghalni bölcs szokás
   Így sok bölcs szívesen halt

14

Magam se vártam ennyi vészt
   S megálltam jól a helyem
Így tovább tébolyogni kár
   Hát fordulj meg, szekerem
Tarka vízparton léptetek
   Zöld halom nyugalmat ád
Új seb lenne az irgalom
   Most öltök méltó ruhát

15

Virágszirmokból én kötöm
   Suhogóm: lótusz, sulyom
Erényem: erős tisztaság
   Nem tudják, de én tudom
Sisakom tornya égbe ér
   Leng övem végtelenül
A mocskos ma tisztát emészt
   Ragyogok én egyedül

16

Két szemem gyakran visszasüt
   Belátok minden vadont
Övdíszem pompás virulás
   Eleven illatot ont
Mindenkit más-más boldogít
   Engem örök becsület
Szaggathat bárd, szívem ragyog
   Őt büntetni nem lehet

17

Nővérem óvott nagyon
   Okos volt, szava kemény
„Konok volt Kun, s belehalt
   A Tollas Csúcs mezején
Kár ez a hűség, erény
   Tökélyed sokba kerül
Az udvart gaz növi be
   Kár, hogy kiállsz egyedül

18

Beszélj bár minddel külön
   Belsejük más-más homály
S egymást dicsérve mind barát
   Rám hallgass, árván ne állj!”
Fékezi magát a bölcs
   S én délen panaszkodom
Keresem a Kétszer Dicsőt
   Átkelve két folyamon:

19

„Kilenc dalt fujt Csi, Kilenc szót
   Átmulatott napot, éjt
Holnapra, bajra nem gondolt
   S fia: Vu viszályra kélt
Mulatozott, vadászott Ji
   Rókákra fogta nyilát
De nőjét megejtette Cso
   A lótás-futás csak árt

20

Szörnyű erős volt Csiao
   Csupa vágy, s féktelen élt
Csak dúlt, ivott esztelenül
   S a hóhér vette fejét
Csie tanácsra nem adott
   Iszonyú végre jutott
Őrült király volt Hou-hszin
   A Jin-törzs vele bukott

21

De Tang és Jü s a Csou-faj
   Nem botlott s napja delelt
Tussal írt mércét kedvelt mind
   Rangra csak bölcset emelt
Ó, a Szent Éj segít
   Jószándékot ha lát
Boldogságba a bölcs vezet
   Bölcs vidít földi hazát

22

Vizsgálom a multat, jövőt
   Sarkaid, emberi terv
Nem hasznos, aki nem igaz
   Segélni rosszat: keserv
Nem bánom tetteimet
   Bár testem beleszakad
Markolatában ferde tőr
   Legyilkol jót, igazat”

23

Zokogok keservesen
   Kortársam egyik se ért
Szagos fűt könnyen itat
   Eláztat ruhaszegélyt
Azon térdelek, szám pöröl
   Igazam feltündököl
Főnixet, sárkányt befogok
   Forgószél emel, robogok

24

Cangvuban fékem kioldom
   S ott vagyok Hszüan-puban
Csodák helye ez, időznék
   Alkonyul hamarosan
Ne siess, Hszi-ho, Napkocsis
   Ragyog a Jence-orom
Elindultam igazamért
   Lent-fönt csak azt kutatom

25

Égi tóból isznak lovaim
   A gyeplőt rájuk dobom
Vezénylem a napot zöld ággal
   S bolyonghatok szabadon
Elől hajt Vang-su, a Hold-kocsis
   Fej-lien, Szél-Ura nyomomon
Utat a Luan-főnix tör
   A Mennydörgés Urát hivom

26

Nappalban, éjben süvítve
   Röpít a madár-fogat
Felhőket szelek rendeznek
   Hogy diszben fogadjanak
Tömörödnek már, szétválnak
   Pír sajog sorfalukon
Ég Kapusa, tárd ki kapud!
   Csak bámul hallgatagon

27

Beborúlt, állok tétován
   Kezemben orchideák
Igaz embert homályba von
   E zűrös, vaksi világ
De a Fehér Folyón átkelek
   Megháglak Tündér-orom
De a Hölgyet nem lelem ott
   Szomorún megsiratom

28

Tavasz-Palotába lebegek
   Hív piros égkövű ág
Egy földi leánynak letöröm
   Tart még a szép ifjúság
„Feng-lung, fellegek istene
   Fu Úrnőt keresd nekem
Csien-szju, tárgyalj vele te
   Neki leoldom övem”

29

Kacér, mint a fellegbodor
   Elfordul szívem elől
Hajnalban habozza haját
   Este a hegycsúcsra dől
Csak a szépsége rabja, hiú
   Mulatozásra mohó
Gyönyörü de mértéktelen
   Más kell, kedvemre való

30

Égen hiába bolygok én
   Forgódva négy táj iránt
Lehiv egy lányos jáde-torony
   Látom a juszungi lányt
„Csend-madár, beszélj vele”
   Kár lenne — szól a madár.
Hímgerle rögtön röpül
   Könnyelmün száll, az a kár

31

Szívemet a kétség eszi
   Indulok, torpanok is
Főnixem, nem lesz eljegyzés
   Kao-hszin előz, a hamis
Megállnék, de nem tudom hol
   Nem nyugszom soha, soha
Jujü-beli két Jao-lány
   Megnézlek, megyek oda

32

Kérő-vőfélyem ostoba
   Esztelenül fecsegő
A világ a bölcsre irígy
   Itt csak a rossz a dicső
Nem érlek el, asszonyi ágy
   Király, te alszol ma is
Halálé ez a szerelem
   Bölcs fejem hatalma is

33

„Ling-fen, jövendölj, itt a fű
   Itt a bambuszrúd, beszélj”
Így szól: „Aki jó, párra lel
   Nem vész, ki erényben él
Íme a kilenc tartomány
   S van szép hölgy kívüle is
Menj messzire, itt ne tünődj
   Megleled, nem lesz hamis

34

Nevel szagos fűt más föld is
   Nemcsak a hazai táj
Vakmerő ki embert megitél
   A világ csupa homály
Hordoz a lélek rosszat, jót
   De ez mind gonoszfia
Szerintük övre üröm a jó
   Üröm — s nem orchidea

35

Füvekhez ostoba mind
   Igazi gyöngyhöz nem ért
Borsvirág büdös neki
   Szaglássza csak a ganéjt”
Ling-fen szavában kétkedem
   Este leszáll Vu-hszien
Megkérem, veszem szavait
   Borson és tiszta rizsen

36

Száz szellem rajzik, száll alá
   Tündérek tündöklenek
Biztatnak erős istenek
   Jók a jelek
Jósolnak: „szállj fel, szállj alá
   Keresd csak a hűt, a jót
Tang meglelte magának Nit
   Jü pedig Kao-jaót

37

Ha bensődben erény vezet
   Kérő neked sose kell
Jüet, fujeni kőmüvest
   Vu-ting karolta fel
Taglóval jól bánt Lü-vang
   S Ven király embere lett
Csi Huannak Ning-Csi dalolt
   S főrangra emelkedett

38

Nem járt le éved, évszakod
   Míg a kakukk szól, siess
Ha felzokog, száz fű közül
   Szagosat szálat se lelsz”
Fénylett égköves övdiszem
   Avarral gonosz fedi
Szépségét nem érti meg
   Aggódok, eltördeli

39

Fordul az idő, változik
   Nyugtomat én se lelem
Magnólia, orchidea
   Lehervad keserüen
Üröm a régi szagos fű
   Üröm, üszök-fekete
Nem kell ma erény, ez a baj
   Bölcs fejnek nincs kelete

40

Derekas Lanban hittem én
   Belül üres, kiderült
Igazat kiebrudal
   Silányat magához gyűjt
Hiuság viszi Csiaót
   Szagtalan somot becsül
Hencegő, furakodó
   Nemesért sose hevül

41

Változást hoz a gyors idő
   Sodrása nagyerejű
Orchidea, bors is elpusztul
   Hát még a csiangli-fű
Csak én vagyok állhatatos
   Igazam pompás erő
Virít a mai napig
   Illata nem ölhető

42

Ábrándom: békés Összhang
   S bolygok: a Nőt keresem
Minden ékesség birtokom
   Fölszállok, ereszkedem
Ling-fen jóslata messze küld
   Várom szerencse-napom
Jáde-követ lisztté őrölök
   Táplál merész utamon

43

Süvítők sárkányaim
   Elefántcsont szekerem
Nagy útra önként megyek
   Nem fér e földön szivem
Irányom a Kunlun hegye
   Felhőkkel zászlós a nap
Ékkő-csengőim rázkódnak
   Édesen sikonganak

44

Égi Víz partján serkenek
   Nyugaton esteledem
Zászalaim körül főnixek
   Suhognak ünnepien
Vörös Folyó, Mozgó Homok
   Gyors utamon akadály
„Sárkányom, verd a hidat
   Vezess, Nyugati Király”

45

Bajos az út, parancsolok
   Várjon rám ezer szekér
Balra vezénylem seregem
   Napnyugat Vize a cél
Jáde-tengelyen száll, suhan
   Egyvégbe ezer fogat
Felleg-zászlók közt hajszolok
   Nyolc szilaj sárkány-lovat

46

Fékezek, szelíden léptetek
   Lelkem lebeg magasan
Örömem Kilenc Dal, Kilenc Tánc
   Játszhatok zavartalan
Hágok az ég tetejére
   Lenézek, látom hazám
Ló hőköl, kocsisa sír
   Áll az egész karaván

Végszó:

Ne tovább!
Nincs aki hazámban ismer
   S odahúz vissza szivem
Társra ha itthon nem lelek
   Vezérlő példám: Peng-hszien

Nagy László fordítása

Jegyzetek

1.

Kao-jang — mitikus császár, az „Öt uralkodó” egyike, másik nevén Csuan-hszü, akit Csu és Csin fejedelemségek uralkodócsaládjai ősükként tiszteltek

Lettem a jin-év elején — a régi Kínában az éveket egy tizenkettes, az állatkörhöz igazodó ciklus szavaival jelölték

Keng-jin-nap fordulatán — a napok számlálására a tizenkettes ciklus szavait egy tizes ciklus szavaival párosították, s így egy hatvanas ciklus jött létre, amelynek huszonhetedik napja a keng-jin

4.

a Három Úr — Jü, Tang és Ven-vang, a legendás Hszia-, Sang- és Csou-dinasztia megalapítói, a bölcs kormányzás eszményképei

Jao és Sun — a konfuciánus „aranykor” mitikus császárai, a bölcs király legtöbbet emlegetett két példaképe a filozófiai művekben

Csie s Csou — a hagyomány szerint a Hszia- és a Sang-Jin dinasztia utolsó uralkodói, mindketten különcök, zsarnokok, s bűneik miatt veszíti el uralkodóházuk az „égi megbízatás”-t

6.

Kilenc Ég — Csü Jüan költészetében különös jelentsége van a kilences számnak: a földön kilenc fejedelemség van, az égen kilenc ég stb. — a szám használata valószínűleg ősi samanisztikus elképzelésekben gyökerezik

10.

Peng-hszien útja enyém — Csü Jüan verseiben gyakori utalás egy legendás bölcs példájára; egy későbbi hagyomány szerint Peng-hszien Sang-Jin-kori főminiszter volt, akinek tanácsait a király nem hallgatta meg, vízbe fojtotta magát — Csü Jüan tehát a maga öngyilkosságára utalna a róla írt sorokban; más felfogás szerint azonban Peng-hszien egy régi bölcs, aki mondja-mondja tanácsait a királynak, az pedig száműzi, de a bölcs hűségét meg nem törheti

17.

Konok volt Kun... — a legendás Hszia-dinasztia megalapítójának, Nagy Jünek az apja, akit Jao császár száműzött a „Tollas Csúcs” vadonába, mert megbízatását, hogy az árvizet fékezze meg, nem tudta teljesíteni

18.

Keresem a Kétszer Dicsőt — a mitikus Sun császárt, akit elődje, Jao császár művének folytatásával mintegy kettős dicsőséget szerzett

19.

Kilenc dalt fujt Csi, Kilenc szót — a mitikus Hszia-dinasztia-beli Csi-vang csak a mulatozásban lelte örömét, s halála után a fia trónviszályba keveredett

Mulatozott, vadászott Ji — a legenda szerint Ji, a nagy vadász ellen összeesküdött felesége a szeretőjével, Han Csoval, s megölték egy vadászatból hazatértében

20.

Szörnyű erős volt Csiao — az előbbi legenda folytatása: az erős Csiao, aki Han Cso és Ji felesége fia volt, dorbézolással töltötte idejét, míg trónbitorló uralmát Sao-kang, a Hszia-ház felnövekedett sarja meg nem döntötte

Csie — a mitikus Hszia-dinasztia utolsó méltatlan uralkodója

Hou-hszin — a Sang-Jin-dinasztia utolsó, bűnös uralkodójának Csounak másik neve

21.

Tang és Jü s a Csou-faj — Tang a Sang-Jin-dinasztia, Jü pedig a Hszia-dinasztia dicső megalapítója (az utóbbi a korábbi); a „Csou-faj” pedig nem a Sang-Jin-dinasztia utolsó királyára vonatkozik, hanem az ennek uralmát megdöntő Csou-dinasztiára

24.

Cangvu — annak a helynek a neve, ahol a mitikus Sun császár, a Kétszer Dicső van eltemetve

Hszüan-pu — „Függőkert” a mitikus Kunlun-hegységben, a kínai paradicsom, ahová haláluk után a legendás császárok kerülnek

Hszi-ho — a nap kocsisa, akit általában nőnek ábrázolnak

a Jance-orom — messzi nyugati hegység, ahol a nap lemegy a föld alá

25.

Égi Tó — csillagzat

Fej-lien — a szél istene, akinek őz teste, madár feje, szarvas agancsa és kígyó farka van

27.

a Fehér folyón átkelek — a Kunlun-hegységből fakadó különböző színű folyók egyike

28.

Fu Úrnőt keresd nekem — a Lo-folyó istennőjét, akit a kínai mítosz az ősidők Fu-hszi császára leányának tart

Csien-szju — Fu istennő egy bizalmas embere, akit a költő a házasság közvetítésére kér fel; a kínai mítosz szerint Fu-hszi császár egy minisztere

30.

Látom a juszungi lányt — Csien-tit, a Sang-Jin törzs ősanyját, aki egy toronyban lakott, s Kao-hszien, a Sang-Jin nép ősapja egy fecskét küldött hozzá, Csien-ti pedig megette a fecske tojását és terhes lett tőle

31.

Jujü-beli két Jao-lány — a Hszia-házi Sao-kang, Han Cso és fia, az erős Csiao trónbitorlása miatt, Jujüben született és növekedett fel, s Jujü fejedelme hozzáadta feleségül két leányát és segítette az őt illető trón visszaszerzésében

33.

Ling-fen — valószínűleg azonos Vu-fennel, a nyugati szent hegyen élő Tíz Samán egyikével (a vu és ling szócska ugyanis egyképpen samánt jelent)

35.

Vu-hszien — a samánok fejedelme

36.

Tang meglelte magának Lit — a Sang-Jin-dinasztia megalapítója miniszterévé tette Ji Jint

Jü pedig Kao-jaót — a Hszia-dinasztia alapítója pedig Kao-jaót

37.

Jüet, fujeni kőművest — a rabszolgaságra ítélt Fu Jüe a legenda szerint falépítésen dolgozott, de Vu-ting, az egyik Sang-Jin király felfedezte és főminiszterévé tette

Tanglóval jól bánt Lü-vang — a Csou-házi Ven-vang híres minisztere a legenda szerint korábban mészáros volt

Csi Huannak Ning-csi dalolt — a legenda szerint Ning-csi vándorkereskedő volt, akinek énekét egyszer meghallotta Csi fejedelemség Huan nevű királya, s nyomban miniszterévé tette

40.

Derekas Lanban hittem én — Lan — Orchidea, a hagyományos értelmezés szerint utalás Ce-lanra, Csu akkori fejedelmének fiára, aki Csü Jüan tanítványa is volt

Hiúság viszi Csiaót — Csiao — Bors, a hagyományos értelmezés szerint utalás Csu egyik főemberére, Csü Jüan ellenlábasára

44.

Vörös folyó, Mozgó homok — a Kunlunból fakadó különböző színű folyók egyike, és valószínűleg a Góbi sivatag