...Kilenc világ támad,
kilenc tér,
mindenség fája
föld alatt mozdul.

Korok küszöbén
Ymir épült.
Nem volt homok még,
sem hideg hullám,
nem volt föld még,
sem firmamentum,
tér fútt, tátongó,
de fű sehol.

Ám Burr fiai
földeket emeltek,
teremték Midgardot,
a messzi hírest;
délről nap tűzött
a teremtés kövére,
akkor a földön
zöld fű fakadt.

Délről a nap,
a holdnak társa
jártatta jobbját
az ég peremén;
a nap nem tudta,
hol van a háza,
csillagok nem tudták,
hol csillogjanak fent,
a hold még nem tudta,
hogy hatalma mennyi.

Akkor ők mind
mentek nagy tanácsra,
üdvösséges istenek,
s íme szavuk:
éjnek s újholdnak
nevet adtak,
támadt reggel
és déli verő,
hajnal és este,
évek futása.

Valának az Ászok
az Ídamezőn,
alkottak oltárt,
égi magast;
tüzet raktak,
róttak aranyat,
vasat vertek,
szerszámokat.

Udvarukon vígan
ostáblát vetettek,
nem voltak szűkiben
színaranynak...

...Dobta Ódinn
dárdáját a népbe:
ehol a népek
első harca;
pattant az Ászok
várpalánkja,
Vánok diadallal
vívták a mezőt...

...Thórr odasujtott
egymaga most
– nem hever ő,
hogyha ilyet hall! –
törtek az eskük,
eskükötések,
ingtak a biztos
szent, nagy igék...

...Látom a múlt özönét,
s látok előre,
istenek alkonyán túl,
a győztesekén.

Testvér testvérre
gyilkolva tör,
unokák lánca
széthull lazán;
bárd-kor, kard-kor,
pajzsok bédűlnek,
fergeteg-kor, farkas-kor,
fúvall a világvég;
nincs irgalom többé
egymás iránt...

...Yggdrasill fája,
felhőkig inog,
viharzik a vén kőris,
kitör az óriás...

...A nap elfeketül,
a föld tengerbe hull,
zuhannak az égről
az égő csillagok;
láng örvényli körül
az életadót,
táncol a tűz
az ég tetejéig...

Látom, merül már
másodízben
tengerből a föld
friss füvekkel;
zuhatagok,
sas száll fölöttük,
a hegytetőn
halat vadászva.

Gyűlnek az Ászok
az Ídamezőn,
szólnak a félelmes
földabroncsról,
merengnek ott
messzi dolgokon,
fenséges Ódinn ős rúnáin.

Ott csillognak
a csodálatos
aranytáblák
ismét a fűben,
övék volt évek
ős hajnalán.

Vetetlenül
virul a föld majd,
a baj mind jó lesz.
Mit hallanátok még?...

Gulyás Pál fordítása