|
ÖSVÉNYEK A SÖTÉTBEN Avagy a "kísértetjárta Délnyugat" |
Robert Ervin Howard (1906-36) texasi születésű, amerikai írót legkivált Conan, a kimmériai barbár hős figurájának teremtő atyjaként ismerheti olvasó. Így is szokás megemlékezni a szerzőről. Nincs ebben semmi meglepő, ismerve az író hatvanas évekbeli újrafelfedezésének és diadalmenetének, illetve epigonjai korabeli reneszánszának történetét. Önmagában véve azonban ez a tény nem annyira érdekes, mint inkább az, hogy Conan mellett Howard még sok más, talán nem kevésbé emlékezetes, noha kétségkívül kevésbé ismert hős szülőatyja. Olyan hősöké, mint a már Magyarországon sem teljesen ismeretlen Solomon Kane, Cormac Mac Art, Kull király, Bran Mak Morn, illetve olyanoké, mint amilyen például a magyar olvasóközönség számára alighanem ismeretlen Steve Costigan, vagy Esau Cairn. Utóbbi hősök történetei felett merengve az olvasó talán úgy érzi, mintha ez a tragikus sorsú író csak többet tudott volna legismertebb hőse, az egyébként méltán népszerű barbár Conan kalandjainak elbeszélésénél. Ezt az érzést erősítik az olvasóban az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén játszódó fantasztikus elbeszélései és novellái is, s amelyeket ez az írás a hazai olvasóközönség figyelmébe kíván ajánlani.
Tudnivaló, hogy Robert E. Howard nem csak az emberiség fiktív őskorában, vagy írott történelmének idején, az ó- és középkorban játszódó történeteket írt. Howard sokoldalú, kísérletező kedvű író volt, aki különféle rendű és rangú stílusokban és témákban tette próbára tehetségét attól függően, hogy éppen mi állt érdeklődése középpontjában. Írt detektív-, illetve rémtörténeteket, belekóstolt a századelőn közkeletű zsánernek, a Közel- és Távol-Keleten játszódó kalandtörténeteknek az írásába, számos művében a boksz, mint sport és életforma jut központi szerephez, míg megint más írásaiban a humor a meghatározó elem.
Külön fejezetet alkotnak életművében a western-történetek. A 19. századi Amerikában játszódó írásai között ugyanakkor több olyat találni, amely ugyanúgy magán viseli a fantasy stílusjegyeit, mint az amerikai író ismertebb, magyarul is megjelent művei. Ezeket a műveket, mint a kísértetjárta Délnyugat (The Weird Southwest) történeteit tartja számon a szakirodalom, illetve így szokás őket együttesen megnevezni. A gyűjtőnév a valamennyi történet hátterében meghúzódó rémségekre, szigorúbb értelemben véve a művek rémtörténeti, szellemhistóriai jellegére és a történetek konkrét helyszínére (a korabeli Egyesült Államok délnyugati fertályára) utal.
Az író e művei számára magától értetődően jelentették ugyanazok a folyóiratok, ponyvamagazinok jelentették a fórumot, mint amelyek más történeteit is előszeretettel publikálták, természetesen a kor és az irányzat akkortájt legnépszerűbb ponyvaíróinak kijáró rendszerességgel. Kiváltképp a legendás, formálisan még ma is létező Weird Tales 1 közölte sűrűn Howard írásait. Ám előfordult más olyan, későbbi kiadványok esetében is, amelyek nem csak azt követően kezdtek érdeklődni a szerző írásai után, hogy a L. Sprague de Camp és Lin Carter nevével fémjelzett (az 1960-as évek második felében publikált) Conan-könyvek sorozata már elindította az akkor már bő három évtizede elhunyt írót - s ezzel együtt a művei által képviselt fantázia-irodalmat - a világsiker útján.
Az alábbiakban megemlítésre kerülő tizenegy ilyen mű közül például ötöt a fentebb említett magazin publikált a harmincas évek első felében, még az író életében; s a tizenegyből négy olvasható magyarul, sajnos egyik sem könnyen hozzáférhető kiadványokban.
A Cherubion Könyvklub tagjai számára készült (könyvárusi forgalomba nem került), Az éjszaka gyermekei (1997) című kötetben olvasható A pokol galambjai (Pigeons from Hell) című, még az angolszász könyvpiacon is nehezen beszerezhető elbeszélés 2 , további hármat pedig az Aurin fantázia-irodalmi és -művészeti honlap tett közzé a „kísértetjárta Délnyugat" történetei közül. Először a "De mind csak hasztalan"("For the Love of Barbara Allen"), majd A férfi a földön (The Man on the Ground) és A holtak emlékeznek (The Dead Remember) vált hozzáférhetővé a Világhálón.
Az alábbiakban megemlítésre kerülő további hét novella és elbeszélés, illetve kispróza is besorolható az említett kategóriába, ám e műveket sokkalta erősebb szálak fűzik össze annál, s így sokkal erősebben összetartoznak (amiként ez igaz az író más műveinek esetében is), semmint említésükkor pusztán valamiféle „kategóriáról" essék szó.
A „kísértetjárta Délnyugat" történetei ugyanis egyfajta nyílt ciklust képeznek, és elválaszthatatlanul fonódnak össze Robert E. Howard más, nagy ciklusaival; olyan nyilvánvalóan egybefüggő elbeszélésfolyamokkal, mint a jól ismert Conan- vagy a Solomon Kane- és a Kull-saga, vagy mint a sokszor Bran Mak Morn nevével fémjelzett, „árnyékbirodalmakról" és „árnykirályokról" szóló ciklus 3 - illetve más történetekkel, amelyekről a megfelelő helyen még említés történik. S az előbbiekből következően ezek a történetek, minthogy egy nagyobb ciklus részei, sejthetően közvetett kapcsolatban állnak szerző szinte valamennyi fantasy írásával.
A howardi életmű komplexitásában rejlő nagyszerűségre már mások is felfigyeltek; amiként magukra a fantasztikus western-történetekre is. Voltak, akik úgy döntöttek, hogy a szerző tetemes mennyiségű, több százra rúgó prózai és verses műve közül egy teljes kötetet szánnak ezeknek a különleges, fantasztikus western-történeteknek; így például a Baen kiadó hétkötetes Robert E. Howard könyvtárának 4 szerkesztői.
Trails in Darkness (Ösvények a sötétben) a címe az említett kiadó ama kötetének, amely tíz történetet foglal magába a kísértetjárta Délnyugaton játszódó írások közül. Ezek kötetben elfoglalt helyük szerinti sorrendben a következők: The Dead Remember (A holtak emlékeznek), Black Canaan (Fekete Kánaán), Kelly the Conjure-Man (Kelly, a vajákos ember), The Valley of the Lost (Az elveszettek völgye), The Man on the Ground (A férfi a földön), Black Hound of Death (A Halál fekete kutyája), "For the Love of Barbara Allen" ("Barbara Allen szerelméért" 5 ), The Hoofed Thing (A patás lény), Moon of Zambebwei (Zimbabwei hold), The Horror from the Mound (A rém a sírhalomból).
A felsorolt írások rokon vonása a választott színhely: Amerikában, a korabeli Amerikai Egyesült Államok délnyugati vidékein játszódnak. Ezen túlmenően, mint már említettük, valamennyi egyfajta rémtörténet; mindegyikben előfordul valamiféle természetfölötti rémség vagy rémtett, amely miatt méltán érdemlik ki a „hátborzongató" (weird) jelzőt. Különös rémtörténetek ezek, amelyekben azonban nem egyenlő arányban fordul elő a horror. Ugyanakkor a „délnyugati" jelző sem árul el többet a történetek cselekményének konkrét helyszíneiről, mint a „hátborzongató" jelző a művek tényleges tartalmáról.
Három írás: A férfi a földön, a The Horror from the Mound, illetve a The Valley of the Lost helyszíne például Texas, s az első és harmadik mű cselekményének hátterében cowboyok vadnyugati filmekből ismerősnek tűnhető viszálykodása húzódik meg. Míg a második, noha közönséges vámpírtörténet, témáját tekintve a Nekth Semerkhet című novella 6 hangulatát idézi; talán a mű folyamán kibontakozó, északnak tartó, aranyra éhes konkvisztádorok és az őket elérő végzet, illetve az indiánok elásott kincseiről szóló hiedelmek miatt, amely részben mindkét mű valóságmagját képezi. A szerzőnek a Trails in Darkness című kötetbe foglalt írásai közül ez, a The Horror from the Mound a legkorábban keletkezett műve, s ugyanebbe a kötetbe szerkesztett társaihoz, illetve A pokol galambjaihoz vagy akár a Nekth Semerkhethez mérten, ha korai zsengének már nem nevezhető is, a szerzőnek még mindenképpen a kevésbé sikerült alkotásai között említhető. A vadnyugati vámpírtörténet főhőse, Steve Brill egyébként talpraesett cowboy, aki eszénél van a megfelelő pillanatokban, nem úgy, mint A holtak emlékeznek főhőse, Jim Gordon, aki Howard más sok más vadnyugati történetének főhőseihez hasonlóan szintén marhatenyésztésből keresi a kenyerét. Három elbeszélés, a Black Canaan, a Black Hound of Death és a Moon of Zambebwei, továbbá egy kispróza, a Kelly the Conjure-Man déli ültetvényeken játszódik, talán Louisiana magasságában; kettő, A pokol galambjai és a "De mind csak hasztalan" déli birtokon, egy pedig, a The Hoofed Thing című elbeszélés, már városban.
Amerika, a gyarmatosítók, úttörők, hódítók, ültetvényesek Amerikája, kiváló terep a fantasy-író számára, hiszen megtalálható benne mindaz, amiből a kard és boszorkányság stílusú fantasztikus irodalom építkezni szokott: hősök és antihősök, küzdelmes élet, beláthatatlan távlatok, idegen civilizációk maradványai, pogány rítusok, a feltáratlan múlt, évezredek titkai és maga az ismeretlen. Az ismeretlen föld megismeréséért és betöréséért folytatott küzdelem és a föld kínálta javak feletti rivalizálás a western számára már a fikció Paradicsomává változtatta a kontinenst, illetve a Vadnyugatot, ám alkalmas arra is, hogy a fantázia Paradicsomává váljon az olyan tehetséges író keze nyomán, amilyen például Robert E. Howard.
Howard számára azonban Amerika több mint egyszerű terep, ahol hősei és antihősei megvívhatják csatáikat. Számára, az ellentéteket olyannyira kedvelő költő, illetve a költői vénájából prózájába is csepegtető írói én számára Amerika, pontosabban a Délnyugat valóban a fantázia Paradicsoma: Kelet és Nyugat a szabadok és rabszolgák, megannyi nép és kultúra, s mégis egy önálló nemzet hazája. A föld, ahol bálványozzák az egyéni erényt, de virágzik a tömegkultúra; a civilizáció és barbárság földje, ahol együtt él kifinomult és vad, ahol minden modern, mégis ódon, régi és új, és ahol a régi eszmények is új erőre kapnak - vagy kaphatnak - az új, szabadabb környezetben, ámde ahol mégis farkastörvények uralkodnak, s csak az erős marad életben. Nem utolsó sorban pedig a szülőföldje az írónak e kísértetjárta Délnyugat, amelyet gyermekkorában szüleivel keresztbe-kasul beutazott, s amelynek tájait volt alkalma alaposan megismerni az ott élők életmódjával, szokásaival, történelmével, ennek maradványaival, régészeti leleteivel, a hozzájuk kapcsolódó, hiedelmekkel, legendákkal együtt. Howard írásait olvasva bizonyságot nyerhetünk afelől, kétségünk sem maradhat, hogy ez a környezet valósággal tálcán kínálta és kínálja magát annak a fantasy írónak, akit írásaiban olyan kérdések foglalkoztatnak, mint a barbarikum és a civilizáció viszonya, vagy az emberség kérdése az emberi történelem során kialakult morális és társadalmi értékrendek avagy a civilizáltság tekintetében, az ember és civilizáció viszonya.
Márpedig Robert E. Howard ilyen író volt. Történelem előtti, illetve történelmi korokat és korszakokat felölelő ciklusa, amely a howardi fikció szerinti legelső ismert emberi civilizáció: Valúzia fénykorától Lemúria és Mu, Atlantisz és a Hybória ragyogásán át, majd a Róma bukását követő népvándorlás zűrzavaros évszázadain, a lovagkoron, a dicstelen keresztes hadjáratokon és a felfedezéseken, a 17. századi Európa poklán és az Új Világ hajnalát jelentő gyarmatosításokon át ível egészen az író jelenkoráig, vagyis a 20. század első évtizedeiig, pontosan ilyen kérdéseket vet felszínre, s tárgyal meg műveiben. Az ember morális és erkölcsi értékrendjének problémáit és örök válságát a már említettek viszonyrendszerében.
Robert E. Howardot különösképp foglalkoztatták ezek a kérdések. Hatéves volt, amikor az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic óceánjáró mindjárt az első útján hullámsírba szállt mintegy ezerötszáz emberrel a fedélzetén, s vele, illetve velük s ezzel a mikrovilággal együtt a 19. század és mindaz, amit képviselt. Odalett egy lovagiasabb kor szelleme, egy pazar, hivalkodó életstílus, a haladó technikába vetett hit és egynémely olyan hiedelem, mint az, hogy „az angolszász a legbátrabb faj", vagy hogy „az ember ura a természetnek" 7 . Nyolcéves korában aztán egyszer s mindenkorra bebizonyosodott, hogy az ember nemcsak a természet pusztító erőinek, de még a benne rejlőnek sem képes parancsolni: az első világháború (azaz, ahogyan Robert E. Howard ismerte: a Nagy Háború) vérszivattyúi minden megmaradt szertefoszlattak a gondolkodó emberek szeme elől, s akik még ezután is hittek az emberiség szebb jövőjében, azok reményeit derékban törte ketté 1929. Miközben Robert E. Howard írói pályája felfelé ívelt, a kortárs Amerikát elnyelte a nagy gazdasági világválság, a Nagy Depresszió, Európára pedig a fasizmus árnyéka borult. A nyugati civilizáció XX. százada elől, és mindaz elől, amit a világ számára Howard korában jelentett, látszólag nem volt hová menekülni; ahogyan mindaz elől sem, amit a világ számára még sejthetően tartogatott. Az emberiség sötétségben tapogatózott, s akármilyen ösvényre lépett is, vissza nem fordulhatott - végül végig kellett, hogy menjen rajta. Nem csoda hát, ha Howard úgy érezte, és műveiben úgy ábrázolta a civilizációt, hogy - amint azt Uhrman Iván Egy üzenet Középföldére című írásában találóan megjegyezte - az „nem más, mint gonosz varázslók praktikáiból felépült háló, s csak Conan képességeivel lehet védekezni ártalmaival szemben." 8
Bár az idézett megállapítás Conan történeteik kapcsán hangzott el, igaz ez az észrevétel valamennyi Howard-történetre, amelyek valamilyen tekintetben a fentebb említett, egész életművén átívelő ciklusához kapcsolódnak: a Solomon Kane-, a Kull-, a Bran Mak Morn- és a Cormac Mac Art-történetekre épp úgy, mint a szóban forgó „kísérteties Délnyugat" történeteire is. Mikorra pedig Howard ez utóbbi írásai fantázia-ciklusa betetőzéseként megszülettek, az emberiség válaszút elé érkezett, mégpedig történetének alighanem eddigi legsötétebb korszakában. Hogy mi lett a választás eredménye, közismert és ma már történelem; Robert Ervin Howard pedig 1936-ban főbe lőtte magát.
Solomon Kane kora után Amerika az újrakezdés birodalma. Amerika, úgy is, mint egy újabb birodalom: a 20. századra nyíló kapu. Howard jól látta ezt, s mi már tudjuk, hogy az Egyesült Államok ma a világ csendőrének szerepében az egyetlen hatalom, amely kétségkívül az egész világon bárhol kész képviselni az érdekeit, s hogy ugyanakkor a 20-21. század egyik elismert értékének, a demokratikus államformának letéteményese is egyben. A 20-21. század egyik legmeghatározóbb állama; ahogy Howard láthatta: birodalma, amely a századvégre győztesként kerül ki Kelet Vörös Óriásával vívott küzdeleméből. Valódi hatalmi tényező tehát ez az állam, amelynek pólyáskori kulisszái közé kalauzol minket történetei segítségével Robert E. Howard: láthattuk már, mint fordul lassanként már rég megásott sírjába Valúzia, mint falják fel egymást Hybória felnövő s elöregedő népei, mint emésztik el magukat a piktek utolsó nagy királyuk, Bran Mak Morn uralkodása alatt, s mint vész el Atlantisz birodalmának utolsó maradványa a barbár amerikai indiánok primitív fegyverei által. Láthattuk, mint veti meg a lábát a lovagi kultúra Albionban, s mint kovácsolja ki Európa egyik leghatalmasabb birodalmát, hogy aztán elkorcsosuljon a keresztes hadjáratokban; mint vív egyik utolsó képviselőjük szélmalomharcot „nagy változások" idején: Richelieu és Wallenstein évszázadában, a Karib-tengeri kalózok ütközeteinek és a Földközi-tengeri rablók csatáinak korában, a harmincéves háború vérzivatarában és az afrikai gyarmatok poklában, a tőkefelhalmozás, az amerikai kolonizáció, a gyarmatosítás korában, vagyis a 16-17 században. Mert bizony a spanyol és portugál hódítók után Észak-Amerika első telepesei Solomon Kane-hez hasonló puritánok voltak, ám később, nagyon hamar, ez a csodálatos föld, az Újvilág is épp olyan vérzivatarossá változott, mint az Óvilág. Megszületett, s az új kontinens történelmének ködéből lassanként kibontakozott a mesebeli, kísértetjárta Délnyugat.
„Az árnyék királyság" (The Shadow Kingdom; magyarul: A kígyó jegyében 9 ) című elbeszélésében a történelem előtti történelemnek valaha létezett legnagyobb ember-alkotta birodalmán mutatja meg, milyen mulandó is mindaz, amit az ember létrehozott. A birodalom, a nagyság, a hatalom jelképe, s mindaz, amit az emberek számára még jelent, mintha csak múló árnykép lenne. Ennek a történetnek a témája részben az, miként a többi Kull királyról szóló történetnek is, hogy minél hívebben ábrázolja mindazt, ami egy ilyen birodalmat árnyképpé változtat. Ha pontosabban kéne megfogalmaznunk, azt mondanánk, hogy Howard ezekben a művekben részben arra vállalkozik, hogy a területi alapon szerveződő emberi társadalmak bomlasztó erőit működésük közben mutassa meg; mint fordul visszájára az emberi önzés és gyarlóság, s mint okozza egy ilyen, működő közösség vesztét. Másfelől a valóság árnyék-lényegének érzékeltetése áll ezeknek a történeteknek a középpontjában. A Tuzun Thune tükrei 10 (The Mirrors of Tuzun Thune) című Kull-novellában fókuszálódik mindaz, amit Valúzia, s vele együtt önmaga és ezzel együtt a valóság árnyék-mivoltának jellegéről Kull, a kiváltságos helyzetű, gondolkodó halandó csak megsejthet. Howard ebben az írásában olvasója elé tárja, milyen zavaró is tud lenni a kisszerűség, durva az önző igyekezet és törekvés, illetve otromba az emberi szűklátókörűség, korlátoltság és fanatizmus, vagyis mindaz, ami megmételyezi világunkat.
A mindenkori civilizáció jelenlétével örökkön feleselő barbarikum sem képes értékeinek megőrzésére. Az előbbi határain mindenkor túl élő pikt nép, amely a törzsi-nemzetségi társadalom szimbólumaként az egyszerű, természetes, s ezekkel együtt az eredetiségét tekintve tiszta és szép értékeinek őrzője, illetve megtestesítője Howard írásaiban, noha tovább képes fennmaradni, mint a legtöbb birodalom, elenyészik, akár azok, a történelem viharaiban. A civilizáció elől elszigeteltségbe menekülő közösségek elkorcsosulnak belterjességük folytán, s akkor már hiába küzdenek függetlenségükért.
Árnykirályok 11 (Kings of the Night) a címe Howard azon elbeszélésének, amelyben a törzsi-nemzetségi társadalmi jellegét eónok óta őrző piktek utoljára viszik győzelemre ügyüket Bran Mak Morn irányítása alatt, múltból felidézett egykori szövetségesük, a mitikus Kull király segítségével Róma ellenében. Bran Mak Morn tragédiája egyben népe tragédiája, s amikor őt, népét is utoléri végzete. Bukása tragikus hőssé emeli A föld férgei 12 (Worms of the Earth) című elbeszélésben, amelyben szembesül önnön végzetével, amely a pikt nép végzete is egyben.
Egykori gael szövetségese, népének sarja, Turlogh O'Brian, a Fekete Turlogh sagáján keresztül bepillantást nyerünk az ír nép hányattatásaiba, amelyben a nagy múltú nép emésztődik s vérezteti nemzetét. A birodalmakról - legyen azoknak bármily emberséges a kormányzata - és nagyságukról szőtt ábrándokhoz és jelképeikhez, illetve a a tradíciókhoz való ragaszkodásba és hűségbe, a nemzeti érdekekbe vetett hit hiábavalóságának ábrázolása után Howard a társadalom alapvető egységébe, illetve szerveződésébe, a családba vetett hit megrendülését is megindítóan ábrázolja az ír száműzött egy szomorú kalandját elmesélő A sötét férfi 13 (The Dark Man) című elbeszélésben. Fekete Turlogh sagájának másik története, a Bal-sagoth istenei 14 (The Gods of Bal-Sagoth) című elbeszélés tanulsága szerint pedig, amely, ha úgy tetszik, az Árnykirályok-ciklus apoteózisának is tekinthető, az ember számára megmaradt érték, amelyben még hinnie szabad: a bajtársias barátság. Birodalmak és királyságok, népek és nemzetségek, törzsek és klánok, rokonok és családok.
Hit, haza és család - a múlt századnak a századelőn még létező értékei, amelyeket századunk minduntalan próbára tesz. S az amerikai író, Robert E. Howard élettapasztalatainak összesűrítése és Ánykirályok-ciklusának végkövetkeztetése a 20. század első harmadában: az egyetlen érték, amelyben még hinnie szabad, a bajtársias barátság. Ez az egyetlen a civilizált ember értékei közül, amely túléli a barbarizmust, egészen pontosan szólva azt a fajta vademberi viselkedésformát, amely Conan sajátja („akinek hatalmas testi ereje, mérhetetlen szexuális étvágya, állati ösztönei és reakciói, főként pedig teljes amoralitása biztosítanak fölényt véget nem érő harcaiban" 15 ), s amely végül mindig győzedelmeskedik 16 .
Leszögezhetjük, egyetértve az Uhrman Iván által egyszer már megállapítottakkal 17 , hogy Howard nem lelkesedett a civilizációért, amelyben élt. Ám hisszük, azt is nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg: a Conan-féle barbarizmusért sem rajongott jobban, mint az előbbiért. A kimmériait az állította morálisan a civilizáció fölé, hogy az utóbbi ártalmai ellen - mint már említésre került - ő volt az egyetlen lehetséges fegyver. 18
Az ember természettől örökölt nyersesége, testi ereje és elszántsága, illetve a már emlegetett bajtársias barátság: Howard művei szerint ez minden - mindazokból az emberi értékekből, amelyekben nemcsak hogy szabad, de még érdemes is hinni -, ami a 20. század előestéjén az emberiség rendelkezésére áll, hogy a történelem sötét korszakaiból kilépve, az éj királyainak korából vérben gázolás árán verekedve ki magát egy Új Kor hajnalát köszöntse.
Ciklusának megkoronázásaként Howard újra elővette e témákat, hogy lássa: miként működnek, hogyan állják meg helyüket az új környezetben, a 20. század küszöbén, egy szabadabb, vad világban, amelynek erdői az afrikai dzsungelek sötétségét, prérijei Írország síkságának nyerseségét, hegyei a Skót Felföld, a valamikori Piktföld szabadságát idézték meg a pionír telepesek előtt. Ezek a tájak a helyszínei azoknak a történeteknek, illetve modern meséknek, amelyek szerzőjének ősei számára azok az új otthont, az író számára a szülőföldet, a világ számára az Ígéret Földjét jelentették; s amelyek pedig ma már számunkra valamivel több, mint tucatnyi fantázia-történetet is jelentenek: „a kísértetjárta Délnyugat" történeteit.
1 Bár a Weird Tales 1994 tavasza óta, ötvennégy évfolyam és háromszáznyolc szám után ezen a címén többet nem jelent meg, Worlds of Fantasy & Horror címen továbbra is a kortárs és a klasszikus fantasy-irodalom aktuális fórumaként szolgálja az olvasóközönséget.
2 Howard, Robert Ervin: „A pokol galambjai"; in: Az éjszaka gyermekei, Cherubion, Debrecen, 1997 (ford.: Jónás János) pp. 91-128.
3 Magyarul az Árnykirályok című kötetben jelent meg. (Howard, Robert Ervin: Árnykirályok; Cherubion, Debrecen, 1992. ford.: Kornya Zsolt; szerk.: Nemes István)
4 A Baen Robert E. Howard Library hét kötete: Howard, Robert Ervin: Cormac Mac Art, Baen, New York, 1995, first printing, March, 1995; Howard, Robert Ervin: Kull, Baen, New York, 1995, first printing, July, 1995; Howard, Robert Ervin: Solomon Kane, Baen, New York, 1995, first printing, November, 1995, Howard, Robert Ervin: Bran Mak Morn, Baen, New York, 1996, first printing, January, 1996; Howard, Robert Ervin: Eons of the Night; Baen, New York, 1996; Howard, Robert Ervin: Trails in Darkness; Baen, New York, 1996, first printing, June, 1996; Howard, Robert Ervin: Beyond the Borders; Baen, New York, 1996, first printing, October, 1996.
5 Mint már említettük, ez a novella „'De mind csak hasztalan'" címmel jelent meg magyarul (ford.: Kazár József és Varga. I. Nándor).
6 Howard, Robert Ervin: „Nekth Semerkhet"; in: Atlantisz I., 7., 1990 (ford.: Schopp Attila) pp. 25-35.
7 Vö.: Lord, Walter: „Hát odalett a gyönyörű hálóinge!"; in: A Titanic pusztulása; Kossuth, Bp., 1979 (ford.: Róna Ilona) pp. 97-109.
8 Uhrman Iván: „Egy üzenet Középföldére"; in: Aurin 1.; 1996, március; Aurin, Bp., 1996; p. 29. (illetve: Aurin Online, 1997)
9 Howard, Robert Ervin: „A kígyó jegyében"; in: Árnykirályok; Cherubion, Debrecen, 1992 (ford.: Kornya Zsolt) pp. 7-42.
10 Howard, Robert Ervin: „Tuzun Thune tükre"; in: Hősök Kora; Valhalla Holding Kft., Bp., 1997 (ford.: Kornya Zsolt); pp. 147-158.
11 Howard, Robert Ervin: „Árnykirályok"; in: Árnykirályok; Cherubion, Debrecen, 1992 (ford.: Kornya Zsolt) pp. 45-78.
12 Howard, Robert Ervin: „A föld férgei"; in: Árnykirályok; Cherubion, Debrecen, 1992 (ford.: Kornya Zsolt) pp. 81-112.
13 Howard, Robert Ervin: „A sötét bálvány"; in: Árnykirályok; Cherubion, Debrecen, 1992 (ford.: Kornya Zsolt) pp. 115-140.
14 Howard, Robert Ervin: „Bal-Sagoth istenei"; in: Árnykirályok; Cherubion, Debrecen, 1992 (ford.: Kornya Zsolt) pp. 143-189.
15 Uhrman Iván (ibidem)
16 Vö.: Howard, Robert Ervin: „Túl a fekete folyón"; in: Barbárok és varázslók; Cherubion, Debrecen, 1991 (ford.: Nemes István) p. 192.
17 Vö.: Uhrman Iván (ibidem)
18 Vö.: Uhrman Iván (ibidem)
1998