...A történelem tanulmányozása, a szeretet és művészet gyakorlása arra kényszerített, hogy meggyűlöljem azt a civilizációt, amely - ha a dolgok úgy maradnak, ahogy jelenleg vannak - a történelmet következetlen értelmetlenséggé változtatja, és a művészetet a múlt érdekességinek gyűjteményévé teszi, megszüntetve ezáltal valóságos kapcsolatát a mai élettel.
   A gyűlöletes modern társadalomban ébredő forradalom gondolata megakadályozott engem abban - aki szerencsésebb vagyok a többi művészi érzékenységgel rendelkező egyénnél -, hogy haladásellenes, nagyszájú emberré váljak, valamint, hogy időt és energiát pocsékoljak bárminő tervekre, amelyekkel a középosztály ún. művészei próbálják a művészetet naggyá tenni, azt a művészetet, amelynek nincsenek gyökerei. Így lettem tehát gyakorló szocialista.
   Végül még néhány szót. Egyes barátaim azt fogják mondani, mi közünk van a történelem és a művészet ezen dolgaihoz? Mi a szociáldemokrácia révén tisztességes megélhetést akarunk kiharcolni, elsősorban is megfelelő életet akarunk élni. Egészen biztos, hogy aki azt gondolja, hogy a művészet és a kultúra kérdésének meg kell előznie a kés és a villa kérdését (és vannak néhányan, akik ezt javasolják), nem érti meg, mit jelent a művészet, és hogy a művészet gyökereinek a viruló és félelem nélküli élet talajába kell ereszkedniök. Emlékeztetni kell arra, hogy a civilizáció a munkást olyan sovány és szánalmas egzisztenciára kényszerítette, hogy már azt is alig tudja, hogyan fogalmazza meg óhaját a bármiféle, a kényszerűségből elviselt mostanitól jobb élet iránt. A művészet feladata tehát megmutatni számára a teljes és értelmes élet valódi eszményét, annak az életnek az eszméjét, melyben a szépség észlelése és megteremtése, azaz az igazi öröm élvezet, éppoly szükséglet az ember számára, mint a napi kenyér, s amelyben ettől a jogától senkit, az emberek egyetlen csoportját sem foszthatják meg, csak erőszak révén. Ez erőszak ellen a végsőkig harcolnunk kell.

1894

Szikszay Dénes