Ormok haván, tornyok falán
   az ég zuhogó fénye lángol;
   tó tükörét nap töri szét
   s a vad vizesés zengve táncol.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve:
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

   Mily tiszta halk! Hallod a dalt,
   a tisztuló és halkuló dalt?
   Szirtek felett mint üzenet
   Tündérország száz kürtje sóhajt.
Zúgj, a bíbor völgy zengjen veled össze;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

   Óh kedves, a kürtök szava
   belehal az égbe, a tájba;
   de lelkeink visszhangja mind
   nagyobb, s csak nő a muzsikája.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.