– kentaur, ó kentaur,
dehogy fejed – tested az úr,

döngő patáid megtagadtad,
mégis dobog a föld alattad,

ó kentaur, ó kentaur,
a homlokod a földre hull,

üvöltesz, hogy „én asszonyt hágtam!”
„én embergyereket csináltam!”

ó kentaur, ó kentaur
üsződ elédáll jámborul,

megrogy a térded, hiúságod,
legelj – kérődzhetsz még virágot

ó kentaur, ó kentaur,
miért ver a szíved oly vadul?

embert tudtál csak nemzeni,
de szép üsződ, az isteni,

ó kentaur – a kentaur
már tőle meg nem szabadul,

fejed: a tested s teste rabja,
sorsod: üsződ egy-akaratja,

ó kentaur, ó kentaur,
vemhes lesz tőled konokul,

öleljed őt, vagy eltiporjad
szül még neked kentaurborjat.