Sebvágóra rúna vésve,
törpe vert belé erőt,
méreggel van edzve éle,
pengeméhe tüze rőt.
Kígyótanya markolat,
nem sütheti soha nap.

Lomhán sújt le zord Sebejtő,
ha rossz kéz ragadja meg,
lesz hüvelyben halk-kesergő,
s még kivonni sem lehet.
Fényt veszít s varázserőt,
Senki sem zúgatja őt.

Ám ha hős, derék a férfi,
s igaz ügy a küzdelem,
tokjából süvítve tér ki,
s ellenségben kárt teszen.
Hars tyúk-hangon kotkodál
Hel s a hulla-halmon áll.

Népért, országért suhogva,
Bizton öl Vércsikhúzó,
le száz erős cenk se nyomja,
vasa sosem csorbuló.
Önkény-várat döntve kél
Rabra is a szent acél.

Győztes béke idejére,
bosszú szaka ha lejárt,
áldón hat legfőbb erénye,
jóvá teszi mind a kárt,
a vérző sebet, a vart
írral gyógyítja a Kard.