„Azon az éjszakán, mikor Horust, Osiris fiát
Beiktatják örökségébe;
Azon az éjszakán, mikor a rettentő bírák előtt
A sors mérlegén leméretnek a szavak”
(Kilépés a Fénybe - Egyiptomi Halottaskönyv)

dús hínárt vérzik zöld karom
szamár csontja lett jogarom
már nem énnekem süt a nap
trónusomhoz vérem tapad
sárkánykígyók úsznak körém
a szent folyam tajték-ölén
elringat aranykoporsó
véremmel telve a korsó
szép sólyomszívű gyermekem
már nem süt a hold énnekem
míg elringat a szent folyam
te álmodsz-e rólam fiam

mint fény a kígyóveremben
élet fut széjjel eremben
fény-villás nyelvet ölt az ég
izzik a semmi és elég
az ifjú sólyom-madarat
égre dobja egy akarat
és virradni hívja a lét
éltem legelső reggelét
az ég fény- kígyónyelvet ölt
kitaszít méhéből a föld
létem virradó hajnalán
álmodom rólad ó apám

smaragdkorsó darabokban
ringatózom a habokban
halott vagyok s halhatatlan
dermedt szívem mozdulatlan
ezerszemű sötétséggel
halállal és vak kétséggel
nézz szemébe önmagadnak
ura légy a szárnyas napnak
vhogy te vigyázzad népemet
átadom koronám neked
és alászállok gyermekem
ítélni nemzedékeken