Najádok, kiknek hona a folyók,
   melyek áztatják a sóvár mezőket,
   láthatjátok, hogy szememből a könnyek
   árja hasonló bőséggel zuhog.

Driádok, kik gyorslábú szarvasok
   nyomában futtok, lenyilazva őket,
   szemet láthattok, amely szívet öl meg,
   győztesen, vadnál előbbrevalót!

Tegezt, folyót hagyjatok oda gyorsan,
   ha meg akarjátok ismerni azt,
   mint tör fel a kín egy ember szemében.

Napokat láttok kárba veszni sorban;
   de nem jöttök hiába, mert nyilat
   leltek övében, s könnyet az enyémben.