Az ajtó csukva:
mit tegyek?

A nap süt a zöldben,
a tenger táncol a kékben –
a tudatom?
az érzésem?
a lelkem, a létem?

Idő:
idő úszik a tenger fölött
az ismeretlen rendeltetésbe;
a nap világít
kimerhetetlen öröklétbe.

Az ajtó csukva:
a lelkem, a létem
égett a napban,
szétszaggatva habokban,
a tengert ki nem meri,
a part távolságát nem ismeri.

Ó! idő:
a létem, a lelkem
égre függesztve
s árnyával a földön,
örökléted még felfedetlen.