Angyalok söpörték műhelyem,
Szerszámaim az útból félrerakták. .
Üveggyártó valék... És volt egy lányom is,
A kontya, mint a vas, - de őt már elragadták. .
S volt úgy, hogy este lett nagy fergeteg...
A szélben vén emberek perlekedtek...
Egy részeges ajtóm elé vizelt ,
S azt hajtogatta, hogy ő nagybeteg.
A halál meg akart keríteni egy kis lovat
S űzőbe vette... Mit mesélhetek ?
Én mindezt láttam, mélabús öreg
S nem vállalkoztam többé kűzdelemre...
Fanyar volt sorsom íze, mint az álomé
S a gondolatom mind: halálomé.
Nem hagytam el kemencém, bárki jött is,
Csak épp letettem forró eszközöm,
Az emberekhez nem volt már közöm..
Csak azt vigyáztam, el ne fogyjon kis borom
S evégből olykor kiszóltam az ablakomon. .
Szemben egy korcsma volt... S odébb egy gyűlölt kastély...
Ki tudja, kit őriztek ott s mely titkokat?
- Oh sokat integettek onnan egykoron !
Ám utóbb néma lett, akár egy nagy lakat!
S négy sarkán négy torony.