Visszatérsz-é hosszú utadról még,
Hozol-é magaddal virágot, violát?
Hiszen oly túl távol valál rég,
S már nagyon várnak tudod, odaát.
Kis kertünk fakul most, it az ősz
Hol te vagy, ott nyílik sok virág,
Hozzál magaddal, jól tudod, itt az ősz,
Sok-sok virágot, lássunk szent csodát.
A hó mikor már halkan permetez,
S a kert ezüstös leplet hord magán,
Kis szobámban hárfa zengedez,
És hull sok virág keblemre szaporán.
Visszatérsz-é hosszú utadról még,
Hozol-é magaddal virágot, violát,
Hiszen oly túl távol valál rég,
S már nagyon várnak: tudod, odaát.
A régi kert fehér már, itt a tél,
Hol te vagy, ott most érik a narancs,
A hárfa zeng, de szívem nem zenél,
Mert elment már érted a parancs.
Az ukáz téged harczba szólít újra,
A puskatűzben elveszel talán,
Szerelmünk ma hattyúdalát sírja,
S a kert hótalárt hordoz már magán.
Ünnepli fehér, első szerelmünket,
A fontos percznek szép emlékeit,
A fák letarolt ága fájdalomtól reszket,
Szívem e falból édes kínt merít.
Visszatérsz-é hosszú utadról még,
Hozol-é magaddal virágot, violát,
Hiszen oly túl távol valál rég,
S már nagyon várnak: tudod, odaát.

S hozott virágod hull rám szaporán...