Evezünk észak viziről el Dél,
Kelet s Nyugat felé,
Az íjak elől Észak hegyiből,
Mit ejt, farkas nyelé.

Tág tenger külső utiról
Sárkány-bárkánk rohan,
Dél dánján nincs — letört — bilincs,
S a világ, mi most roppan.

Sötétjéből ködös Északnak
Jövünk — alkonyformák,
Kergetni szét Délt s emberét,
S taposni el Rómát.

Varjúsereg gályánk felett,
Torkunkból dal fakad.
És hallja e dalt ezernyi part,
S tudják: Észak szabad.