I. Ablak szögletéből
II. Egyenes derékkal
III. Nem lankadhat el itt
IV. Igaz lánynak rútul
V. Hold-homlokú leány
VI. Nem táncolhat vissza
VII. Felhőt font Adelheid
VIII. Ahogy szóltál, úgy lesz
IX. Elhervad a szirom
X. Zöld ágat, ha viszel
XI. Kedvesed korholod
XII. Rémes éjszakában
XIII. Bandi szép, bús földje
XIV. Köves út vitt mindig
XV. Ne mondj le semmiről

I.

Ablak szögletéből
kerek égre kémlelsz:
vihar szövetéből
villám vágja vásznát.
Hűvös lehelettel
ölel szobád mélye;
pohár kerek alján
látod meg a napot.

II.

Egyenes derékkal
lép Egill pallóra;
tajtékos a tenger
árboc-árok alatt.
Ébredő ég szemén,
szilárdan szemléli:
hűvös hullámokat
Midgard-kígyó kerít.

III.

Nem lankadhat el itt
rúna-róvó szándék,
igaz szót, hogy kézzel
karcos kőbe véssék.
Hiába tanultad
szép szónak vetését?
Kevesebb a szikla -
hát még az igaz szó.

IV.

Igaz lánynak rútul,
hamis szóval szóltál,
ajándékait el
méltatlan múlattad.
Szívre szögelt szómon
nem függhet feltétel.
Freya nem így osztja
kegyét: kalmárkézzel.

V.

Hold-homlokú leány
Renáta, a kedves.
Legjobban az arcát
kedvelheted s kezét.
Fel kell, hogy fedezd őt,
Holdba rejtett titkát:
kikelet, ha ébred,
gyönyörfényben ússzon.

VI.

Nem táncolhat vissza
leánytól a férfi,
hogyha körbe-vinni
néki szavát adta.
Szakállával játszik,
aki csúful járja,
szoknya a jutalma,
mégse akad párja.

VII.

Felhőt font Adelheid
nap korongja köré,
csak mert szép szekerén
sajgott sebes szíve.
Döccent, s dugába dőlt
gyönge gyökér-gyűrűn.
Könnyű zápor hullott,
s ázott selyem terhe.

VIII.

Amint szóltál, úgy lesz -
s ha hiszed, mit mondtál:
ne nézzen szép leány
sóhajtva tükörbe!
Ne keresse többé
albatrosz a párját!
Ne fogja fék Fenrírt -
ázok bűv nyakörve!

IX.

Elhervad a szirom,
csillagok is hullnak.
Hevítheted lelked,
nyári láng is lankad.
Kihunyhat a Hold, s Nap,
elveszhet a holnap,
ki ismer, csak feled,
adj hát bort a pornak!

X.

Zöld ágat ha viszel
mind a szép leánynak,
áhíthatod lelkét
ki csak van, ahánynak.
Kedvesed csak egy van,
véle perdül a kör,
s véle fordulsz te is
sarkán a világnak.

XI.

Kedvesed korholod
csúnyán, csacska csellel,
őszintétlen szóval
üröm-ölre űzöd.
Csermely csobogását
vak vágta verte szét,
tompul már, távol van,
nem zavarja vizét.

XII.

Rémes éjszakában
ó, felüvöltöttem
megzavart lélekkel -
nagy út állt mögöttem.
Anyám szólt apámnak,
nézze meg, mi történt...
Mi történt fiával,
ki nem bírt magával?

XIII.

Bandi szép, bús földje
nézte a kék eget,
nem volt, ki művelje
Erdővidék felett.
Négy tűnő esztendőt
tűrt a gondos gazda,
hogy hazatérhessen
idegen robotról.

XIV.

Köves út vitt mindig
székely Énlakára,
hol a zarándokot
rovott írás várja -
tatárdúlt templomban,
mennyezetkazettán
hűvös nyugalomban:
„Egy az Isten..." - Ez áll.

XV.

Ne mondj le semmiről -
élj ábrándjaiddal -
légy hű önmagadhoz -
ne gondolj a gonddal!
Küzdés az életed -
élj józan életet -
csak a halál biztos -
legyél fegyelmezett!